Ekvilibrium és szintrópia

"A nagy változások kezdetben lehetetlennek, utólag pedig elkerülhetetlennek látszanak."
Bob Hunter

Kár, hogy kevesen látják az elején az elkerülhetetlenséget.

"Mindenki azon van, hogy változtasson a világon, de senki nem gondol arra, hogy megváltoztassa magát."
Lev Tolstoy

Alapvetés, de mindenki kifelé mutogat, a változás pedig az önmagunknak feltett kérdésekkel kezdődik.

Jelen írásomban leginkább azt a vezérlőerőt próbálom megfogalmazni, ami az egész munkásságomat irányítja. Ez a cikk most kivételesen nem kizárólag a tudományosság jegyében született, tartalmaz bőven filozófiai, értékrendi és életvezetési elemeket is. Ez egy teljes gondolkodási és életvezetési struktúrát és filozófiát jelent, amelynek valaki csak némely elemét használja (pl étrend), míg mások akár rendszerszinten is átvehetik ezt. Kinek ami épp tetszik. Így talán azok is megérthetik milyen célok vezérelnek, akik nem ismernek személyesen és kizárólag a cikkeimből próbáltak jó vagy rossz következtetésekre jutni.

A végső igazság keresése

„Megismeritek majd az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” (Jn 8,32)

Szerintem az emberi elme nagyon korlátozott és behatárolt. Így soha nem lesz képes már csak az adott időbeli létezése, dimenziói és a valóságról való leképzésének hiányosságai és érzékelésének behatároltsága miatt mindent tudni. Néhány logikusnak tűnő dolgot odabiggyesztünk és máris tudjuk vagy azt hisszük, hogy megtaláltuk a végső igazságot, esetleg publikáljuk is tudományos szaklapokban az eredményeinket.

Erről jut eszembe egy vicc, ami jól mutatja a téves következtetésekből adódó problémákat: Annak a valószínűsége, hogy valakivel autóbaleset történik, arányos azzal, amilyen sok időt az utakon tölt. Tehát, ha gyorsan hajtasz, kevesebb időt töltesz a kocsiban, kisebb az esélye a karambolnak. Az autóbalesetek egyharmadát okozzák az ittas vezetők, a kétharmadát pedig a józanok. Összefoglalva: legbiztonságosabb, ha részegen és nagyon gyorsan vezetsz.

"A világos látáshoz néha elegendő a nézőpont megváltoztatása."
Antoine de Saint-Exupéry

Ez az intelligencia egyik legmagasabb foka.

A leírtakból talán kiderül amit gondolok: senki nem lehet a végső igazság birtokában. A végső igazsághoz szükségünk lenne az összes az adott vizsgált dologra közvetlenül ható befolyásoló tényezőkre, ezek adataira, hatásmechanizmusára, ha csak egyetlen (vagy néhány) nézőpontot veszünk figyelembe, akkor pont úgy vagyunk, mint azok a lovak, akik szemellenzőt viselnek, csak azt látják ami az orruk előtt van.

Az igazságkeresés útja pedig valódi plaszticitást igényel. Erre a legtöbben képtelenek, sőt egyenesen elítélendőnek tartják ha a dolgok az új tapasztalatok miatt változnak. A változás elkerülhetetlen. Lehet ezt tagadni, de ezzel csak még nagyobb szenvedésnek teszi ki önmagát az, aki ezt az abszolút tapasztalható tényt elveti.

"Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra."
Charles Darwin

A változás tagadása nem túlélési stratégia, a struccoknál sem véletlenül nem válik be.

Szerintem a maga az éntudat is illúzió. Megszülettünk, 7 évente kicserélődnek a sejtjeink, egy időpillanatig sem vagyunk ugyanaz a test mert kiválasztunk, felveszünk, mi mégis azt hisszük önmagunk vagyunk. Egy molekula éppen hozzánk tartozott még, aztán egy pillanattal később már kint van belőlünk valahogy mi mindig egységes egésznek gondoljuk magunkat. Például a tüdőnkhöz mi tartozik hozzá? Csak az ami éppen pillanatnyilag belül van? Vagy ezt a gondolatot kiterjeszthetjük az egész erdőre vagy légkörre is mert potenciálisan az ottani molekula épp hozzánk is tartozhatna. Ha egy oxigénmolekula épp az én tüdőmben volt és nem vettem fel és utána valaki beszívja akkor az kié? Ezek persze már filozofikus kérdések, de jól mutatja, hogy már az elme sem tudja hogy kik vagyunk valójában, de mégis egységesnek gondolja magát.

Életvezetés, filozófia és motivációk

"Soha ne kételkedj abban, hogy egy gondolatokkal teli, elkötelezett emberekből álló kis csoport megváltoztathatja a világot. Valójában ez az egyetlen működő módszer."
Margaret Meed

Egyesek csak azt tudják rólam, hogy nagyon komoly tudásanyag birtokában vagyok és kellően realista vagyok, már-már túl tudományos. Sokan annyit tudnak rólam, hogy vigyázok magamra, szívesen segítek másoknak, követek egy bizonyos étrendet, valamint próbálok a lehető legkevesebb kárt okozni a létemmel a természetnek, szeretem az állatokat, időnként húzogatom az egyéb étrendi irányzatok vezetőinek bajszát.

Ez szerintem nem mutatja meg a valódi motiváció és a okozatok mögötti valós indokokat.

Mások, akik kicsit jobban ismernek tudják, hogy a dolgok mélyebb megértése motivál, ez egyszerűen abból adódik, hogy bizonyos tudásanyag elsajátítása után már olyan kérdések merülnek fel, amire esetleg mégis lehet ésszerű magyarázatot találni a tudományban, de egy dolgot el kell hozzá dobni: a szűklátókörűséget. Persze megértetni már nem olyan könnyű másokkal, így marad a felszín.

"Atyaúristen! Hogyan fogom én ezt elmagyarázni az embereknek?" - Albert Einstein

Hát igen, én is így érzek.

Alapfilozófiám szerint minden élőlény az örömre és a fájdalom elkerülésére törekszik, így a természetes és szükséges kívánságokat, mindig ki kell elégíteni, ha nem az ember fennmaradása látja a kárát; a nem természetes és nem szükséges vágyakat pedig kerülni kell (pl. média által generált vágyak: autó, nyaralás, ékszerek, dohányzás, alkohol stb). Ami e két fajta kívánság között helyezkedik el, mindig (tényleg mindig) mérlegelni kell. Például egy finom és drága vacsorára költött pénz okoz-e valamilyen hátrányt az életünkben.

Célom, hogy a lehető legtöbb információt és tudásanyagot elsajátíthassam és ennek érdekében szeretnék hosszan és egészségesen élni, és nappali óráim minden percében a lehető legtöbbet kihozni magamból.

Általában nem vagyok boldogabb attól, hogy rengeteg idegen embernek segítek és nem abban a reményben csinálom, hogyha bajba jutok akkor majd ennek fejében megsegítenek, mert voltam már bajban és volt, hogy nem számíthattam senkire sajnos, viszont a gyakorlati tapasztalat nélkül fabatkát sem érne egyetlen befektetett percem sem. Persze tudom, hogy sokan szeretnek akiket én is megszeretek és ők biztosan nem fordítanának hátat, de nem ez a motivációm. Lehet, hogy ez a kijelentés bántónak tűnhet, pedig nem annak szánom. Egyszerűen nem akarom magamat olyan szintre emelni amiben soha nem voltam és nem leszek. A szenvedésre viszont nagyon érzékeny vagyok, így ha módomban áll akkor segítek minden szenvedőn, akármilyen élőlényről van szó. Ez viszont tényleg boldoggá tesz.

Lassan értelmet nyerhet a cím is, ami az eddigi mondandómban is megbújt, persze kiderül miért. A cím, aminek mindkét szava méltánytalanul elfeledett a legfontosabb mozgatóerő. Ezek figyelembevétele nélkül lehetetlen az optimális életvitel és táplálkozás kialakítása és pont e kettő fontos dologról feledkezik el szinte mindenki. Persze lehet a holisztikus gyógyászatról beszélni, de ahogy látom ez minden esetben részleges, csak az egyik kevésbé részleges mint a másik. A teljesség tudása már az emberi elme korlátai miatt lehetetlen, hiába nevezi valaki így vagy úgy magát. Ha mint célkitűzés van jelen, azzal teljesen egyet tudok érteni.

Ekvilibrium

A szó jelentése egyensúly, egyensúlyi. Etimológiája szerint a latin aequilibrium, az aequus (egyenlő) és libra (mérleg egyensúly) szavak összetételéből keletkezett.

Az ekvilibrium egy rendszer olyan állapota amelyben versengő hatások kiegyenlítődnek.

Az alapvető életfunkciók zavartalansága érdekében a szervezet az állandóan változó külvilági és belső hatásokkal szemben igyekszik belső környezetének állandóságát megtartani, mely az anyagcsere folyamatok révén valósul meg. A belső környezet dinamikus állandóságát biztosító mechanizmusok összességét az élettan homeosztázisnak nevezi. Nem más, mint az élő szervezetek alkalmazkodó képessége a változó környezethez.

Az ember agyának sajátosságainak folytán kizárólag egy problémára és annak szűkebb körű megoldására törekszik, ez pont a gyógyászatban jelenthet óriási hátrányt.

Ha orvoshoz kerülsz mert a pajzsmirigyed alulműködési zavarod van, akkor egy életen át szedhető hormonnal oldják meg a problémát . A kezelés közben eltekintenek a legalapvetőbb működési tényezőtől, hogy az emberi szervezet a környezeti hatásokra reagálva megpróbálja fenntartani a számára oly áhított egyensúlyt, a homeosztázist.

Minden környezeti hatásra van valamilyen szervezeten belüli válasz. Az emberi szervezet egy nagyon bonyolult számítógépnek tekinthető, amely minden inputra valamilyen outputtal válaszol. Bizonyos inputok már kezelhetetlenek számunkra, ezek betegséggel zárulnak, végül pedig halállal.

Az evolúció is egyfajta ekvilibrium (homeosztázis) csak kibővített értelemben, hiszen azok az egyedek tudnak inkább szaporodni, túlélni, akik az adott megváltozott viszonyokhoz jól tudnak alkalmazkodni.

Bárhonnan is közelítjük meg az embert, látnunk kell, hogy minden döntésünk közvetlenül befolyásolhatja az élethosszunkat és életminőségünket. Döntéseink mérlegelésekor vegyük figyelembe a legalapvetőbb szempontot: az emberi szervezet egyensúlyi rendszerére minden változás hat, a nem biztonságos váltásoknál a legjobb választás ha nem módosítunk. Minél inkább az ember természetes környezetéhez közelibb választással élünk annál biztosabb, hogy helyesen döntöttünk. Ha betegségünk forrását keressük, akkor először az ettől való eltérésekben keressük. A hosszú életű népek táplálkozási szokásai és életének vizsgálata is fontos szempont lehet.

Szintrópia

A szó etimológiája szerint a görög szintrópia a syn (összetartó) és tropos (tendencia) szavak összetételéből keletkezett. Jelentését korántsem lehet egy szóval leírni, így nem véletlenül nem ezzel kezdtem.

A szintrópia az egyik legméltánytalanabbul elfelejtett szó, pedig valójában maga az élet és nem titkolt szándékom ezt a szót visszahozni a köztudatba és közszókincsbe.

A szó ellentétéről persze sokat lehet hallani, ez nem más mint az entrópia. Mivel a természet része vagy, így hat rád az entrópia törvénye, a rendetlenség növekedésének törvénye. Én már sokszor gondoltam arra évekkel korábban, hogy minden ami az entrópia ellen hat az az élet és leegyszerűsítve az entrópia maga a halál. Persze egy darabig azt hittem, hogy ez a gondolat csak bennem született meg. Némi utánajárással persze láttam, hogy komoly vitákat gerjesztetett a téma a tudományos körökben.

Nézzünk az entrópiára néhány példát:

  • Ha lekapcsolod a fűtést a lakásodban akkor hamarosan kihűl és a környezetével azonos hőmérsékletet vesz fel. Ahogy a megfőtt étel sem marad örökké meleg.

  • Amíg egy egyed él addig rendezetten helyezkednek el benne a molekulák, ionok, stb, a halál után viszont lehűl a testhőmérséklete, oszlásnak indul és hamarosan teljesen „beleolvad” a környezetébe.

  • Ha valaki parfümöt fúj a levegőbe az szépen lassan eloszlik, míg gyakorlatilag mindenhol egyenletesen lesz jelen az adott térben.

1940-ben Luigi Fantappie olasz matematikus A fizikai és biológiai világ egységes elmélete (1942) az első tudományos körökben elismert publikáció ami többek között szintrópiát veszi górcső alá. 1974-ben pedig Szentgyörgyi Albert javasolta újra a szintrópia elnevezést, elméletében az entrópia egy univerzális "erő", amely miatt a szervezett formák fokozatosan szétesnek alacsonyabb és alacsonyabb szerveződési szintre. A szintrópia feltételezi, hogy létezik az ellenkező erő, erő ami nem más mint az élet, ami eléri az egyre magasabb szerveződési szinten, a rendet és a dinamikus harmóniát, rámutatva arra, hogy az entrópia törvénye, valamilyen okból úgy tűnik, nem érvényesül az élő rendszerekben magukban és a környezetük sem, hiszen az élő rendszerek ezt módosítják, újrarendezik. Akit érdekel, annak érdemes elolvasnia a publikációt.

Ha gondolatilag levezetjük akkor maga az élet a szintrópia és a szintrópia maga a teremtési folyamat és az élő szervezetek képesek teremteni, azaz az entrópia ellen tenni, az entrópia pedig maga a pusztulás és a halál. Már egy ház felépítése, vagy a hódok által készített gát mind-mind hat az entrópia ellen, amint az élő szervezet elhagyja a területet az terület az enyészeté lesz, a módosulások eltűnnek a gát elúszik, az épület összedől.

Talán ez a pár példa is szemléltette, hogy az élet milyen fantasztikus és megfoghatatlan fizikai szemmel és ha arra gondolunk csupán néhány jó döntéssel sokkal tovább élhetsz és rossz döntésekkel pedig rövidítheted az életed közvetlenül a gondolataid (külső hatások, olvasott cikkek) és életfilozófiád által hatsz az entrópiára és nem kizárólag a sajátodra, az egész környezetedre hatsz. Pédául nem kellően puritán életviteleddel már a sok keletkező szeméttel is mérhetetlen pusztítást hajtasz végre.

Gyakorlatilag ez egyed döntései által létrehozhat egy teremtő erőt azaz szintrópiát, de rossz döntésekkel akár az entrópia malmára is hajthatja a vizet. A megfontoltság és józanság az egyik legfontosabb döntési szempont. Ez érvényesül mind a táplálkozásban és az egész életvitelben is. Joggal merülhet fel néhány kérdés: hogyha csak jó döntéseket hoznánk akkor milyen hosszú lehetne egy ember élete? Valóban szükségszerű az öregedés?

Ha ez tényleg ilyen egyszerű akkor azt is könnyű megmondani mi a jó és a rossz? Persze ez már megint filozófia, de érdemes kicsit elgondolkozni. Ha le akarom egyszerűsíteni: a „gonosz erők” az entrópiát támogatják és a „pozitívak”, pedig az ellentétét a szintrópiát. Talán nem véletlen, hogy ez a szó is csak úgy benyelődött az évtizedek alatt és csupán a biológia használja bizonyos dolgok leírására, de korántsem ilyen komplex értelemben mint a valós jelentése. Felteheted magadnak a kérdést: amikor cigit gyújtasz vagy részegen tivornyázol a haverokkal, akkor melyik „oldalt” erősíted. Ha gőzerővel hajtasz a sír felé akkor az entrópiának dolgozol, akkor hamarosan egybeolvadsz a környezeteddel. Ez szimpla tény viszont, nem filozófia.

Ha a Földi életet tekintjük, akkor is érdemes figyelmet szentelni a felborult ekvilibriumnak. Jelen társadalmunk entrópián alapul, mind erkölcsi, mind életviteli szempontból, és egyre növekvő sebeséggel pusztítja önmagát, az egész élővilágot és a bolygót is. Hamarosan mindenképpen bekövetkezik az ekvilibrium (a kiegyenlítődés), ennek vagy aláveti önszántából magát a társadalom vagy önnön pusztulását (is) okozza az entrópia által. Persze a szintrópia finomabb eszközökhöz nyúl és létrehozott sok olyan prófétát akik a helyes útra terelnék az embereket. Akit érdekel a téma, olvassa el Daniel Quinn: Izmael c. könyvét. Ezt azon kevés könyv közé sorolom, amelynek elolvasásával egy ember világnézete képes teljes mértékben megváltozni.

"Amikor a változás szelei fújnak, a kétkedők falakat húznak föl, az optimisták pedig vitorlákat."
Ismeretlen

A falak nem bírják az túl erős szeleket, kár melózni, vagy ha mégis, akkor onnan már nem lehet kilátni többé és egy rossz pillanatban maga alá temethet.

A témával foglalkozó Facebook friss csoportot itt találod: https://www.facebook.com/groups/715249778545160/

Zárógondolat

Van bennem egy - nem akarom ezt hajtó- vagy vezérlőerőnek hívni - ez egyszerűen egy mag, ez egyszerűen pontosan az, amit teszek. Nem egy bizonyos helyen található. Ez csak egy szenvedély, ami túl mutat a szavakon. Nincsenek rá szavak. Ez egyszerűen csak van. Csak van. Már nagyon régóta. Nem tudom megmondani, hogy mikor kezdődött. Valamikor akkor történhetett, amikor tudtam, hogy lenni kell valami többnek is. Ez az egyetlen út, amin járok. Ez az egyetlen út. Ez az egyetlen dolog, amit tudok, és amit akarok ebben a pillanatban. Úgy értem vagyok, aki vagyok! Lehet, hogy ez maga a bennem rejlő szintrópia?

Laczkovich Hegedüs Eszter

A cikk jogvédelem alatt áll, másolása a forrás megjelölésével is tilos