Ekvilibrium és szintrópia

Mivel számos életmóddal és életvezetéssel kapcsolatos cikket publikálok, így fontosnak éreztem, hogy a motivációimba, az értékrendembe és a világhoz való viszonyulásomba is bepillantást nyújtsak ezen írás közzétételével.

Egész életünkre, sőt az élethosszunkra is hatással lesz, hogy kinek a tanácsait fogadjuk meg, azaz, hogy kit tartunk hitelesnek, így fontos alaposan megvizsgálni, hogy az illető rászolgál-e a fokozott figyelmünkre. Ígérem, hogy cikk végére az izgalmak fokozódni fognak, így érdemes lehet elolvasni.

Az információ korában a tudatlanság választás.

Ez valóban így van?

Internet1 és internet2 kora

Volt valaha az internet1- nevezzük így ezt az első korszakot- amikor nem volt social média, és nem voltak blogok sem. Ekkor volt a kereső, jobb híján leginkább a Google, és ha valamilyen információhoz hozzá akartunk jutni, elég volt csak bepötyögnünk az adott témába vágó keresőszavakat, és könnyedén releváns tartalomhoz jutottunk. Ekkor a tévinformációk mennyisége sokkal kisebb arányú volt.

Lassan beköszöntött az internet2 időszámítása, megjelentek a különféle közösségi médiumok, a blogok gombamódon szaporodni kezdtek, laikusok számára könnyen legyárthatóvá váltak a weboldalak, így a tartalmak mennyiségének bővülése magával hozta az információk minőségének hígulását is. Az emberek továbbra is releváns tartalmat keresnek, de a keresők már egyre kisebb eséllyel adtak ilyen találatot, ráadásul a Facebook térhódításával a többség a social média által nyújtott hírfolyam alapján tájékozódik, ahol viszont a tévinformációk száma még nagyobb arányú.

Sokasodnak a félelmeinkre alapozó weboldalak és cikkek is, például tudatosan eltitkolt orvosságokról, szándékosan hibás, betegítő orvosi ajánlásokról (étrendekről), politikai csúsztatásokról, konteókról, stb. Mindegyikre jellemző, hogy leginkább az érzelmekre hatnak. Készülhetnek ezek jövedelemszerzési, befolyásolási, illetve klikkvadász céllal, de előfordult, hogy csak egy-egy szuggesztív elméből kipattant elképzelés terjedésének vagyunk tanúi. Megfelelő csomagolásban ezek sokak számára hitelesnek tűnhetnek.

Nem kell feltétlenül butának lenni ahhoz, hogy felüljön valaki, mert az ember „a megerősítés keresése” gondolkodási sémáját aknázzák ki a végletekig. Amikor el akarjuk dönteni, hogy igaz-e, helyes-e, amit gondolunk, akkor hajlamosabbak vagyunk megerősítő információkat keresni, mint cáfoló, gyengítő bizonyítékokat, pont ezért számos elmélkedő beállítódásút is elkaphat a gépszíj.

Ne legyen elég ahhoz, hogy valakit hitelesnek gondolj az, hogy másokat hülyének, rossz szándékúnak állít be, vagy az, hogy összeesküvéssel bélyegzi meg a hivatalos tudományos állásfoglalásokat, illetve az, hogy az „eltitkolt” kifejezést használja! Ez tömegmanipuláció. Érdemes ilyen esetekben azonnal résen lenni.

Egy-egy titok megőrzéséhez ugyanis nagyon sok embert kéne beavatni, és azokat ennek megóvására rávenni, például a rákot gyógyító gyógyszer eltitkolása esetén a nagy gyógyszergyártóknak körülbelül 714 ezer embert kéne erre rábírni. Ráadásul minden kutatót logikátlannak és bábnak gondolni is merész feltételezés, erre is számos példát látunk.

Rettenthetetlen hülyék kora jő.
Pojácák vagy gazemberek? Is-is.
Egyszerre félem és röhögöm általlátni:
a szikla óhatatlan visszafelé görög.

-  Petri György  -

Tanulni és informálódni csak a megfelelő helyről és csak az alapoktól érdemes. Mára már nehézkesebb egy-egy tudományterületen az alapszintű, azaz a megvezetések kivédésre alkalmas jártasság megszerzése a túlzott redundancia (a felesleges információk), a rossz keresőszók alkalmazása, a keresőkopciók ismeretének hiánya és a nagy mennyiségű tévinformáció miatt, nem beszélve az előbb említett befolyásolási szándék felismerésének hiányától. Az információ kora helyett a tévinformációk korában élünk tehát.

Óriási előnye viszont az internet ilyen térhódításának, hogy valóban nagy mennyiségű tudásanyag és kutatás érhető el, amire az emberiség történelmében ezidáig nem volt még példa, ráadásul ez gyorsan és folyamatosan bővül. Aki akar, most valóban ingyen tanulhat. Nekem ez a rengeteg ingyen elérhető kutatás maga a Kánaán, mert szabadon hódolhatok a kedvenc hobbimnak, a tanulásnak. Nagyon sajnálom mindazokat, akik nem használják ki tanulásra ezt a fantasztikus lehetőséget. Megfelelő alaptudással rendelkezve ugyanis hihetetlen önfejlesztésre ad alkalmat. A helyes, illetve helytelen döntéstől leginkább a megszerzett tudás választ el valakit. Számomra pedig fontos, hogy segítséget nyújtsak a tévinformációs sztrádáról való kihajtáshoz.

Persze a Facebook sem az ördögtől való, így senkinek ne az legyen az első dolga, hogy törli magát a sok megvezetés miatt. A közösségi médiában lehetőség van hiteles oldalak és csoportok követésére, így a legtöbben megvédhetik magukat a félrevezetéstől. A kamuoldalak megmutatását is le lehet tiltani, kis önképzéssel pedig elsajátítható annak felismerése, hogy mikor próbálnak minket manipulálni, így ezekre a cikkekre rá sem kattintunk.

A Facebookban sokkal nagyobb lehetőség rejlik annál, minthogy az ismerőseink, családtagjaink - gyakran a saját életüket jobbnak mutató - képeit nézegessük, életbölcseleteket posztoljunk és olvassunk, vagy a kedvenc zenekaraink turnéit kövessük figyelemmel. Lehetőségünk van információk és gondolataink megosztásával formálni a körülöttünk élő emberek gondolkozását, segíthetjük őket a megosztott információkkal, alkalomadtán tömegeket tudunk mozgósítani egy-egy jó ügy érdekében, és olyan irányba terelgethetjük a világot, amilyet valóban látni szeretnénk. Minden egyes lájkkal vagy megosztással az ember szavaz egy-egy dolog mellett. Szerintem azok is voksolnak, akik semmilyen megosztással vagy lájkkal nem élnek, hiszen nem mozdítanak elő semmit. Szerintem érdemes a minőségi tartalmakat lájkolni, megosztani, így ráadásul csökkenthető a tévinformációk relatív mennyisége is.

Az igényes internethasználat csírái egyre inkább kibontakozóban vannak, mert lassacskán elértük a tévinformációs mélypontot. Ha pedig csak távolról szemléljük az eseményeket, és magunkban vagy hangosan morgolódunk, azzal nem segítjük elő a fejlődést.

A nagy változások kezdetben lehetetlennek, utólag pedig elkerülhetetlennek látszanak.

- Bob Hunter -

Kár, hogy kevesen látják az elején.

Mindenki azon van, hogy változtasson a világon, de senki nem gondol arra, hogy megváltoztassa magát.

- Lev Tolsztoj -

Tényleg szinte mindenki kifelé mutogat, pedig valójában a változás az önmagunknak feltett kérdésekkel kezdődik. Aki pedig jobbá akarja tenni a világot, annak először önmagával kell kezdenie.

Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.

- Teréz Anya -

Az egyszemélyes tettek is számítanak, a pozitív változások ugyanis csak így indulhatnak meg.

Tudós beállítódásúnak lenni pedig nem más, mint a pozitív változtatások reményében szenvedélyesen keresni az igazságot. De létezik ilyen egyáltalán?

A végső igazság keresésének illúziója

Megismeritek majd az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket. (Jn 8,32)

Megismerhetjük egyáltalán?

Szerintem az emberi elme nagyon korlátozott és behatárolt. Így soha nem lesz képes már csak az adott időbeli létezése, dimenziói, a valóságról való leképzésének hiányosságai és érzékelésének behatároltsága miatt mindent tudni. Néhány logikusnak tűnő következtetést odabiggyesztünk, és máris tudjuk vagy azt hisszük, hogy megtaláltuk az igazságot.

Erről jut eszembe egy vicc, ami jól mutatja a téves következtetésekből adódó problémákat: annak a valószínűsége, hogy valakivel autóbaleset történik, arányos azzal, amilyen sok időt az utakon tölt. Tehát, ha gyorsan hajtasz, kevesebb időt töltesz a kocsiban, kisebb az esélye a karambolnak. Az autóbalesetek egyharmadát okozzák az ittas vezetők, a kétharmadát pedig a józanok. Összefoglalva: legbiztonságosabb, ha részegen és nagyon gyorsan vezetsz.

A leírtakból talán kiderül, amit gondolok: senki nem lehet a végső igazság birtokában, még egy-egy látszólag jól körülírható dologgal kapcsolatban sem.

A végső igazsághoz szükségünk lenne az összes az adott vizsgált dologra közvetlenül ható befolyásoló tényező felismerésére, ezek adataira, hatásmechanizmusára, ha csak egyetlen (vagy néhány) nézőpontot veszünk figyelembe, akkor pont úgy vagyunk, mint azok a lovak, akik szemellenzőt viselnek, csak azt látják ami az orruk előtt van. Persze semmi akadálya az igazság keresésének, ha valaki tisztában van azzal, hogy soha nem lehet majd a birtokában, és azzal is, hogy a jól átlátható részigazságokból összeállítható egész nem csupán ezek halmaza.

Ahhoz, hogy helyes, helyesebb következtetésekre jussunk, az első és legfontosabb dolog az, hogy ne bonyolítsuk túl a gondolkodásmódunkat. Occam borotvája filozófiai elv szerint az adott jelenséget egyformán jól leíró magyarázat közül azt érdemes választani, amelyik az egyszerűbb, és talán nem meglepő módon az esetek többségében így helytállóbb konzekvenciát tudunk levonni. Persze sokan használják szélsőséges leegyszerűsítésekhez ezt az elvet, így mint mindenben, ebben sem érdemes a logikát mellőző túlzásokba esni.

Az igazságkeresés útja valódi plaszticitást igényel. Erre a legtöbben képtelenek, sőt egyenesen elítélendőnek tartják, ha a hipotézisek, azaz „az igazságnak vélt feltevések” az új tapasztalatok miatt változnak. A változás elkerülhetetlen, és csak még nagyobb szenvedésnek teszi ki önmagát az, aki ezt az általánosan tapasztalható tényt elveti. A változás tagadása nem túlélési stratégia, a struccpolitika sem véletlenül nem válik be.

Szerintem tehát az előbbi idézettel kiemelt abszolút igazság is beszűkítheti a gondolkodásmódunkat. Ha ragaszkodunk a vélt igazságainkhoz, akkor ahelyett, hogy szabadok lennénk, röghöz köthetjük magunkat, mert félő, hogy gyakran csak igazságnak minősített téves hipotéziseinktől nem tágítunk.

A világos látáshoz néha elegendő a nézőpont megváltoztatása.

- Antoine de Saint-Exupéry -

Ez szerintem az intelligencia egyik legmagasabb foka, de sajnos nagyon kevesen képesek rá.

Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.

- Charles Darwin -

A fejlődés alapja pedig a folytonos és szenvedélyes kutatás, az igazságnak vélt hipotézisek elvetése, megváltoztatása mellett.

Szenvedélyes kutatás

Soha ne kételkedj abban, hogy egy gondolatokkal teli, elkötelezett emberekből álló kis csoport megváltoztathatja a világot. Valójában ez az egyetlen működő módszer.
- Margaret Meed -

Egyesek csak azt tudják rólam, hogy komoly tudásanyag birtokában vagyok, meglehetősen realista, már-már túl tudományos beállítódással. Sokan annyit tudnak rólam, hogy vigyázok magamra, szívesen segítek másoknak, követek egy bizonyos étrendet, valamint próbálok kevesebb kárt okozni a létemmel a természetnek, szeretem az állatokat, időnként húzogatom az egyéb étrendi irányzatok vezetőinek bajszát azzal, hogy nem értek velük egyet.

Mások, akik kicsit jobban ismernek, tudják, hogy a dolgok mélyebb megértése motivál. Ez egyszerűen abból adódik, hogy bizonyos tudásanyag elsajátítása után már olyan kérdések is megválaszolásra kerülhetnek, amire ez idáig gyakran csak misztikus, vallási vagy ezoterikus magyarázatokat adtak, sok esetben esetleg azt sem. A világban ez mindig így volt, elég csak "az istenek által szórt villámokra" gondolni, így ennek tudatában jobb kicsit kétkedve fogadni a misztikusnak látszó jelenségek ezoterikus magyarázatait, ugyanis sokkal valószínűbb, hogy egy még fel nem fedezett, tudományosan is megmagyarázható jelenségekkel állunk szemben.

Nem is tudom, miért annyira vonzó számomra az új dolgok megismerése, de konkrétan jobban lázba tud hozni, mint a szex. Persze a megszerzett információkból levonható következtetéseket megértetni sokszor már nem olyan könnyű másokkal, így marad a felszín kapargatása.

Atyaúristen! Hogyan fogom én ezt elmagyarázni az embereknek?

-  Albert Einstein -

Hát igen, én is sokszor így érzek, de azért próbálkozom. Egyébként szerintem minden tudós beállítódású ember valamilyen hasonló megszállottságot érez a világ megismerése iránt. Nem vagyok ebben nagyon különleges, de általában a hasonló szelleműek értik meg, hogy micsoda örömöt jelent egy-egy logikai kapcsolat felismerése, sőt a régi "igazságok" kidobása is.

Az új ismeret megszerzésekor mindig mérlegre teszem a korábban megszerzett tudással, hogy egyáltalán beilleszthető-e, illetve kell-e változást eszközölnöm a korábbi hipotéziseimben a beillesztés érdekében.

Persze az egész életvitelemben is megjelenik egy bizonyos fokú mérlegelés. Érdemes talán erről is írnom kicsit.

Minden, amid van, birtokba vesz

A legtöbb ember örömét leli abban, ha külföldön nyaral, sok pénzt költ ruhákra, menő autója van, a legmenőbb cuccokban jár. Én ennél puritánabb vagyok, és nem valamilyen önfegyelmezés miatt. Az egyszerű életet kedvelem, az egyszerű dolgok is örömet okoznak, ezek jelentik számomra a szabadságot, a kényelmet, az egyedüllétet pedig nagyra értékelem. Persze vannak barátaim, akik általában kicsit különcnek gondolnak, és a legtöbbször élvezik vagy inkább szórakoztatónak tartják a sajátságos világlátásomba való betekintést a különböző beszélgetéseink kapcsán.

Nem tudom például elképzelni, hogy valaha medencés házam legyen, ugyanis elég átgondolnom, hogy a fenntartása mivel járna, és ez a maradék kedvemet is elvenné az egésztől. Először is biztosítani kell a megfelelő fertőtlenítést és pH értéket, ehhez folyamatosan vegyszerekkel kell ellátni, mindig tisztítani kell, és így tovább. A fenntartás költsége sem áll arányban azzal előnnyel, amivel jár a megléte, de a fenntartásra szánt időt is kidobásnak érzem. Ezzel csak szemléltetni akartam azt a tényt, hogy minden tárgy, amit megvásárolunk, konkrétan az életünkre tör, és bizonyos esetekben jó nagy részt harap ki belőle magának, időt és anyagiakat tekintve is. Ezért minden esetben mérlegelni szoktam, hogy egy adott dologra szükségem van-e egyáltalán, és milyen áldozatokat kell hoznom a meglétéért, így leginkább időnyerő és életet könnyítő, praktikus tárgyaim vannak. Ezzel tudom azt biztosítani, hogy ne legyek ezek fogja, ez adja meg számomra azt a szabadságot, amit olyan nagyra értékelek. Dísztárgyra se költenék annak a fényében, hogy a port törölgethetem róla. Kicsi az előny az okozott hátrányhoz képest, és ki akar a saját dísztárgyainak rabszolgája lenni?

Minden tekintetben jellemez engem az általam egészséges pesszimizmusnak nevezett hozzáállás is. Szerintem a túlzott optimizmus az egyik leggyakoribb károsító emberi beállítódás. A dohányzás ártalmainak felmérésekor hajlamosak az emberek azt hinni, hogy szuperhősként problémák nélkül megúszhatják ezt a szokásukat, és a statisztika pont rájuk nem lesz érvényes. Az egészség védelmében is jobb kicsit pesszimistábban szemlélni magunkat, és nem a tökéltességet feltételezni. A helyes énvédő stratégia az, hogy nem csodalényként tekintünk magunkra, akinek semmi nem árt, hanem számításba vesszük azt, hogy esetleg mégsem a tökéletes génállományt örököltük felmenőinktől. Ezzel kevesen számolnak.

De egy randi esetén sem célszerű légvárakat építeni a másikról, mert a végén ebből nagy csalódás lesz, tökéletes emberek ugyanis nincsenek. A biztonsági öv bekapcsolásánál is érdemes figyelembe venni azt, hogy konkrétan arra szolgál, hogy statisztikai értelemben javítsa a túlélési esélyeinket. A korábban a viccben írt ittas vezetéssel és gyorshajtással kapcsolatban sem célravezető arra gondolni, hogy azért fogjuk megúszni ép bőrrel, mert ez általában így volt eddig. Az efféle alaptalan reménykedés és csuriba szorított ujjak nem okoznak statisztikai különbséget a minket ért rossz dolgok tekintetében. A remény a szerencsejátékosok játékszenvedélyéhez hasonló motivációkon alapul. Ekkor is a túlzott optimizmus, a helytelenül felmért esélylatolgatás, és önnön isteni képességeink túlértékelése jellemző. Sokan hiszik magukat a szerencse lányainak és fiainak, ez leginkább abból adódik, hogy csak a jó eseményekre emlékszünk, a többit énvédelem miatt háttérbe szorítjuk. Hány tőzsdézőt és szerencsejátékost láttam én már lelkesen sztorizgatni a bevételeiről, amikor rákérdeztem a veszteségeire, akkor hirtelen elkomorultak. Hát igen.

Az írásom vége felé pedig lassan értelmet nyer a cím is, aminek jelentése az eddigi mondandómban is megbújt kicsit.

Ekvilibrium

A szó jelentése egyensúly, egyensúlyi. Etimológiája szerint a latin aequilibrium, az aequus (egyenlő) és libra (mérleg egyensúly) szavak összetételéből keletkezett.

Az ekvilibrium egy rendszer olyan állapota, amelyben versengő hatások kiegyenlítődnek.

Az ember agyának sajátosságainak folytán kizárólag egy problémára és annak szűkebb körű megoldására törekszik, ez pont a gyógyászatban jelenthet óriási hátrányt. Ha orvoshoz kerülsz, mert például pajzsmirigy-alulműködési zavarod van, akkor egy életen át szedhető hormonnal oldják meg a problémát, a kezelés leginkább a tünetek csökkentését szolgálja. Érdemes tehát minden krónikus betegséget úgy tekinteni mint egy ekvilibriumot, olyan egyensúlyi állapotot, amit azért hoz létre a szervezet, hogy a külső hatásokat kiegyenlítse.

Sokszor látom azt, hogy a testünk ilyen krónikus betegségnek tűnő válaszait valamilyen helytelen működésként értékeli valaki, holott sokkal valószínűbb, hogy a hibás életvitel egyik következménye csupán. A testünk egy rendkívül bonyolult biokémiai hálózat, egyensúlyának fenntartása is komoly feladat, hiba a szervezetünket együgyűnek nézni.

A tüneteket okozó hatások, illetve ellenhatások felkutatásával a visszafordítható betegségekre találhatunk oki kezelést. Ekkor nem csupán egy tünetet próbálunk eltüntetni, hanem a tünet kiváltóját keressük meg, iktatjuk ki, így optimális feltételek esetén végleges gyógyulás is elérhetünk. Az emberi szervezet egy rendkívül bonyolult rendszer, így működésének felpásztázása nagyon jó szórakozás. Engem elsősorban ezért köt le, de elősegíti a rendszerszemléletű gondolkodásom fejlődését is, ami számomra nem egy utolsó szempont. Leginkább ezeknek köszönhető, hogy ennyit foglalkozom egészségügyi problémákkal is, és hipotézisek helyességének felmérésében nagy segítséget nyújt az Okos Étrend csoport. Nélküle valójában csak egy elméleti rendszert lehetne alkotni mindenféle valódi visszacsatolás nélkül. Számomra ez nem lenne túl vonzó lehetőség.

Szintrópia

A szó etimológiája szerint a görög szintrópia a syn (összetartó) és tropos (tendencia) szavak összetételéből keletkezett. Jelentését korántsem lehet egy szóval leírni, így nem véletlenül nem ezzel kezdtem.

A szóval ellentétes fogalomról persze sokat lehet hallani, ez nem más mint az entrópia. Mivel a természet része vagy, így hat rád az entrópia, azaz a rendetlenség növekedésének törvénye. Én már sokszor gondoltam arra évekkel korábban, hogy minden, ami az entrópia ellen hat, az élet. Persze egy ideig azt hittem, hogy ez a gondolat csak bennem született meg. Némi utánajárással persze láttam, hogy komoly vitákat gerjesztetett a téma tudományos körökben.

Nézzünk az entrópiára néhány példát:

  • Ha lekapcsolod a fűtést a lakásodban akkor hamarosan kihűl és a környezetével azonos hőmérsékletet vesz fel. Ahogy a megfőtt étel sem marad örökké meleg.

  • Amíg egy egyed él addig rendezetten helyezkednek el benne a molekulák, ionok, stb, a halál után viszont lehűl a testhőmérséklete, oszlásnak indul és hamarosan teljesen „beleolvad” a környezetébe.

1940-ben Luigi Fantappie olasz matematikus A fizikai és biológiai világ egységes elmélete (1942) az első tudományos körökben elismert publikáció, ami többek között szintrópiát veszi górcső alá. 1974-ben pedig Szentgyörgyi Albert javasolta újra a szintrópia elnevezést, elméletében az entrópia egy univerzális "erő", amely miatt a szervezett formák fokozatosan szétesnek alacsonyabb és alacsonyabb szerveződési szintre. A szintrópia feltételezi, hogy létezik az ellenkező erő, erő ami nem más, mint az élet, ami eléri az egyre magasabb szerveződési szinten a rendet és a dinamikus harmóniát, rámutatva arra, hogy az entrópia törvénye, valamilyen okból úgy tűnik, nem érvényesül az élő rendszerekben magukban, és a környezetükben sem, hiszen az élő rendszerek ezt módosítják, újrarendezik.

Az élet a szintrópia, és a szintrópia maga a teremtési folyamat, és az élő szervezetek képesek teremteni, azaz az entrópia ellen tenni. Már egy ház felépítése, vagy a hódok által készített gát mind-mind hat az entrópia ellen, amint az élő szervezet elhagyja a területet az terület az enyészeté lesz, a módosulások eltűnnek, a gát elúszik, az épület összedől. Az entrópia szimbolikusan tehát maga a pusztulás, amelyre akár vektoros mennyiségként is tekinthetünk.

Talán ez a pár példa is szemléltette, hogy az élet milyen fantasztikus és megfoghatatlan fizikai szemmel, elég ha arra gondolsz csupán, hogy jó döntésekkel sokkal tovább élhetsz, rosszakkal pedig rövidítheted az életed. Közvetlenül a gondolataid, a külső hatások, az olvasott cikkek és az életfilozófiád által hatsz az entrópiára, és nem kizárólag a sajátodra, az egész környezetedére.

Ha le akarom egyszerűsíteni: a „gonosz erők” az entrópiát támogatják, a „pozitívak”, pedig az ellentétét, a szintrópiát. Persze ez már filozófia kérdés, de érdemes kicsit elgondolkozni rajta. Felteheted magadnak a kérdést: amikor cigit gyújtasz vagy részegen tivornyázol a haverokkal, veszekedsz a szeretteiddel, akkor melyik „oldalt” erősíted. Ha gőzerővel hajtasz a sír felé, akkor az entrópiának dolgozol, akkor hamarosan egybeolvadsz a környezeteddel. Ez szimpla tény viszont, nem filozófia.

Ha a Földi életet tekintjük, akkor is érdemes figyelmet szentelni a felborult ekvilibriumnak. Jelen társadalmunk entrópián alapul, és egyre növekvő sebességgel pusztítja önmagát, az egész élővilágot, illetve a bolygó létfenntartó képességét is kockáztatja. Hamarosan mindenképpen bekövetkezik az ekvilibrium (a kiegyenlítődés), ennek vagy aláveti önszántából magát a társadalom vagy önnön pusztulását (is) okozhatja.

Amikor a változás szelei fújnak, a kétkedők falakat húznak föl, az optimisták pedig vitorlákat.
- Ismeretlen -

A falak nem bírják az túl erős szeleket, kár melózni, vagy ha mégis, akkor onnan már nem lehet kilátni többé, és egy rossz pillanatban maga alá temethet. Én ugyan nem az "optimisták" kifejezést használtam volna az idézet írója helyében.

Zárógondolat

Van bennem egy - nem akarom ezt irányító- vagy vezérlőerőnek hívni - ez egyszerűen egy mag, ez egyszerűen az, amit teszek. Nem egy bizonyos helyen található. Ez csak egy szenvedély, ami túl mutat a kimondhatón. Nincsenek rá szavak. Ez egyszerűen csak van. Csak van. Már nagyon hosszú ideje. Nem tudom megmondani, hogy pontosan mikor kezdődött. Valamikor akkor történhetett, amikor tudtam, hogy lenni kell valami többnek is. Ez az egyetlen út, amin járok. Ez az egyetlen út. Ez az egyetlen dolog, amit tudok, és amit akarok ebben a pillanatban. Ez az egyetlen dolog. Úgy értem vagyok, aki vagyok!

Hegedus Eszter​

A cikkek és a weboldalon álló tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak. Másolása, felhasználása, sokszorosítása, nyilvánosságra hozatala csak a szerző hozzájárulásával, és a forrás feltüntetésével lehetséges. Ilyen esetben kérlek írásban fordulj a kapcsolat link alatt a szerzőhöz, ahol tüntesd fel, hol és milyen formában szeretnéd a tartalmat felhasználni. Ha úgy gondolja a szerző, akkor saját mérlegelés után írásbeli engedélyt adhat. Minden jogtalan felhasználó ellen élünk a jogorvoslat lehetőségével.

 A megosztásoknak nagyon örülök, mert csak így van lehetőség arra, hogy elterjednek az itteni információk. Ezeket nagyon köszönöm.

© Minden jog fenntartva. Copyright by www.zoldhaz.info