A szénhidrátszegény étrendek mellékhatásai

A cikk megírását leginkább az motiválta, hogy évekig én is alacsony szénhidráttartalmú paleó és ketogén étrendet tartottam, és a Facebookon ilyen csoportot vezettem. Nem írtam volna meg ezt a cikket, ha nem lenne ekkora tapasztalatom az ilyen étrendek terén, és nem éreznék lelkiismeret-furdalást a csoport korábbi működése miatt. Ahogy sokaknál, az én akkori lelkesedésemet is az ilyen étrendek elején tapasztalható javulások indokolták.

Az itthoni paleósok közül sokan hozzám fordultak a problémáikkal, mert befogadó voltam, és megoldást kerestem azokra. Sajnos egyre gyakoribbá váltak az étrend alatt kialakult alvászavarokkal, inzulinrezisztenciával, egyre növekvő reggeli vércukorértékekkel, potenciazavarokkal, korai menopauzával, pajzsmirigy alulműködéssel, autoimmun pajzsmirigy-gyulladással, személyiség változással, krónikus gyulladásokkal, romló glükóztoleranciával és egyéb egészségügyi problémákkal összefüggő megkeresések. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezek hátterében az alacsony szénhidráttartalmú étrend állhat.

A csoportomon belül viszonylag kevés ilyen probléma adódott, mert 30 g-ról nagyon hamar 50 g-ra emeltük a napi szénhidrátbevitelt a folyamatos visszajelzések miatt. Ez egyébként meghaladja egy magyarországi átlag paleó étrendű szénhidrátbevitelét, különösen, ha ügyel a fruktózbevitelre is. Ezt bárki kiszámíthatja magának az online táplálkozási naplók segítségével.

Hamarosan az 50 g-os ajánlás is kevésnek bizonyult a mellékhatásmentes low carb étrend fenntartására, így 100-120 g-ra emeltük többen a szénhidrát adagot, de ettől sem oldódtak meg a problémák, ugyan valóban csökkentek a mellékhatások. A külső csoportokból érkező paleó és ketogén étrendűek problémái sokasodni látszottak, miközben a csoporton belüli szénhidrátbevitel emelése javította a tüneteket. Számomra tehát viszonylag hamar kiderült, hogy ezen táplálkozási irányzatok követése a kezdeti jó eredmények után komoly mellékhatásokkal is záródhatnak, és ezek oka a szénhidátmegvonás.

Minden étrend esetén joggal merülhet fel, hogy van-e bármilyen kockázata a hosszabb távú alkalmazásának. A szénhidrátszegény étrend kezdeti alkalmazásakor még nem tudtuk, hogy a rövidtávú jó eredmények (pl. a fájdalmak csökkenése), eufória valószínűleg leginkább a stresszhormonoknak és az immunszupresszív (immunrendszert elnyomó) hatásuknak köszönhetőek, amit a mesterségesen létrehozott látszólagos éhezéssel kiváltott tartósan emelkedett kortizolszint okozhatott. Ez a hatás a folyamatosan szedett szteroidos gyulladáscsökkentőkhöz hasonló eredményeket és mellékhatásokat produkált, nem véletlenül, hiszen ekkor a szervezeten belül termeltük őket. Így már nem meglepő a kialakult betegségek sokasága sem, hiszen pont ezeket a mellékhatásokat tükrözték vissza. A hosszútávú immunszupresszió pedig megnövelheti a krónikus fertőzések, autoimmun betegségek és a rák kockázatát is.

Többeknél jelentkeztek az állandó látszólag ok nélküli szédülések (eleinte csak sport közben vagy erősebb érzelmi hatásokra), a személyiségzavaros viselkedés (kényszerek, a stressz nehéz kezelése), emberi kapcsolatok beszűkülése, kontroll nélküli bántó viselkedés másokkal, negatív világlátás, motivációk elvesztése is jellemző tünet lett pl. iskolai előmenetel, munka, párkapcsolatok terén is.

Feltehetően a szénhidrátmegvonás következményeként sokan hajlamosabbak voltak különféle tudományosan nem megalapozott, potenciálisan veszélyes, gyakran egyenesen károsító életmódajánlásoknak túlzott figyelmet fordítani, így ilyen jellegű klikkvadász posztokkal, cikkekkel szórták tele a csoportomat. Egy ideig azt hittem, hogy az étrend vonzza a különc gondolkodású embereket, de az idő előrehaladtával egyre valószínűbbnek tűnt az összefüggés a táplálkozással.

Nem állítom, hogy ez mindenkinél így alakul, hiszen nem mindenki került ilyen állapotba, de minden szénhidrátszegény étrendűnek érdemes önmagát megvizsgálnia ezekből a szempontokból, és probléma esetén megtenni a megfelelő lépéseket. Önismeret hiányában a családtagok véleménye is jó támpont lehet.

Számos low carb (pl. paleó) étrendű nem is tudja, hogy milyen makrókon él. Nálunk 50 g szénhidrátbevitel esetén még fennálltak a problémák, és ezt a mennyiséget is csak a rizs és burgonya bevezetésével lehetett kivitelezni, ha nem akartunk szélsőségesen monoton és meglehetősen drága alapanyagokból enni (pl. gesztenyéből), pláne, ha a fruktózbevitelt is kordában tartottuk 20-30 g napi limittel. 1 kg alacsony fruktóztartalmú zöldségből és gyümölcsből, salátából körülbelül 30 g szénhidrát vihető be.

Én mindenesetre azt javaslom minden szénhidrátszegény étrendűnek, hogy mérje meg az aktuális makróit, akkor pontosabb képet láthat magáról, így nem ringatja magát az esetleges tévedésekben. A paleó étrendűek ritkán visznek be 50 g szénhidrátot naponta, így akár jóval szélsőségesebben is étkezhetnek, mint egyes ketogén étrendűek.

Ez a kis történet azért fontos, hogy intő példa legyen számunkra. Egyik legfontosabb tanulsága az, hogy soha nem szabad félvállról venni, ha bármilyen negatív tünetet produkál valaki egy adott étrend alatt.

2014 tavaszától 2015 nyár végéig tartott a felfedező utam, ami a legvégén azzal zárult, hogy nem tartom egészségügyi szempontból tarthatónak a low carb irányzatok egyikét sem. A gyanúm akkor kezdett körvonalazódni, amikor a mellékhatások orvoslásában az egyetlen valódi megoldás a szénhidrátok mennyiségének emelése volt, így 2014 szeptemberétől minden hozzám fordulónak ezt javasoltam. Közben persze az is kiderült, hogy miért tekinthető egy-egy ilyen low carb irányzat a nyugati étrend negatív hatásainak felgyorsításának. A kulcs a kérdés megválaszolásában a megnövekedett zsiradékbevitel és alacsony szénhidrátbevitel volt. Az is kiderült, hogy az emelt szénhidrátbevitel nem drasztikusan lecsökkentett zsiradékbevitel mellett az elhízásnak kedvezett legtöbbünknél, így szükségszerű lépes volt az alacsony zsiradékbevitel, és ezzel párhuzamosan a magas keményítőbevitel felé elindulni. Ez lett a kulcs a low carb étrendek alatt kialakult súlyos inzulin-rezisztencia kezelésében.

A visszajelzések alapján alakítottam ki végül az Okos Étrendet, ami a low carb étrendek mellékhatásit lassan, de képes felszámolni fokozatosan tapasztalható javulással. Teljes gyógyulás a károsodás mértékének függvénye, de tapasztalatink szerint egy súlyosabb állapoton is jelentős javulást érhetünk el. A Okos Étrend csoport létének legfőbb oka, hogy kijavítsam a korábbi ajánlások csorbáit. 2014 vége óta pozitív visszajelzéseink vannak, negatív mellékhatások nélkül...

Óriási segítséget jelentettek mindazok visszajelzései, akik egy-egy mellékhatással hozzám fordultak, mert jó kiindulópontot adtak az okok felkutatáshoz, így utólagosan köszönöm, hogy megtiszteltek a bizalmukkal, és elmesélték a problémáikat.

Azóta a régi paleós magból többen tartanak szénhidrátban gazdagabb, de paleónak látszó update-elt étrendet. Ezzel általában valójában zsírosabb nyugati étrenden vannak csupán, így körülbelül ugyanott tartanak, ahol mi tartottunk 100, 120 g-os bevitelnél. A paleó elveket ők is jórészt szőnyeg alá söpörték, talán a gluténmentesség és a növényi olajok kerülése maradt meg a fő irányzat ajánlásaiból. Ezekkel az étrendekkel hasonló problémákkal számolhatnak, mint a korábbi nyugati étrendjük kapcsán. Tapasztalataim szerint ilyen makrók alkalmatlan a low carb étrendek mellékhatásaiból való gyógyuláshoz.

A cikkel csupán azoknak szeretnék segítséget nyújtani, akik felfedezték magukon a cikkben olvasható mellékhatásokat, illetve szeretnék másokat megóvni attól, hogy hosszú évekig tartó kétséges kimenetelű rehabilitációra legyen szükségük, ha véletlenül mégis belekezdenének egy szénhidrátszegény étrendbe. A szénhidrátszegény étrendek között nincs nagy különbség élettani szempontból, így a most divatos szénhidrátokat főbűnösként kinyilatkoztató divatétrendek mindegyike hasonló mellékhatásokat okozhat.

Aki a témában érdekelt, kis kereséssel hamar találhat számos hasonló csalódott paleó étrend követőt.

Nézzük mi történt a szervezetünkben a low carb étrendünk alatt!

Homeosztázis

Az alapvető életfunkciók zavartalansága érdekében a szervezet az állandóan változó külvilági és belső hatásokkal szemben igyekszik belső környezetének állandóságát megtartani, mely az anyagcsere folyamatok révén valósul meg. Ez nem más, mint a homeosztázis: az élő szervezetek alkalmazkodó képessége a változó környezethez.

Mindez azt jelenti, hogy bármilyen káros külső hatás éri a szervezetet azt a lehető leghamarabb megpróbálja korrigálni. Például nagyobb mennyiségű konyhasó elfogyasztásakor a vesék megpróbálják kiválasztani, ha nő a külső hőmérséklet, akkor izzadni kezd, hogy ezzel hőveszteséget érjen el.

A szervezet egy adott energiahordozó felhasználásához is alkalmazkodik, mégpedig úgy, hogy a bevitt élelmiszereket valóban elérhető energiaként tudja kezelni. A zsiradék és glükóz alapú energiaellátás két homlokegyenesen különböző anyagcserét fog jelenteni, és szervezet ezen két inputra két különböző outputtal válaszol. 

Az izomsejtek energiaellátásának módozatai

  1. A leginkább glükóz alapú energiaellátás a magas keményítő tartalmú, alacsony zsírtartalmú és alacsony fruktózbevitelű étrendek esetén jellemző. Ilyen esetben a sejtek inzulinérzékenyek, hogy felvehessék a kellő mennyiségű glükózt. Az inzulin teszi lehetővé a sejtek számára a glükóz, mint üzemanyag felvételét. Glükózforrások a keményítők, azaz glükóz molekulákból álló összetett szénhidrátok (amilóz, amilopektin) és a szőlőcukor. A magas inzulinérzékenységgel alkalmazkodik a szervezet ehhez a táplálkozáshoz, magasabb glükózbevitel esetén is alig változik a vércukor- és az inzulinszint. Ilyen étrenddel ismerkedhetünk meg az Okos Étrendi cikkekben.
  2. Leginkább zsiradék alapú energiaellátás a ketózis, szénhidrátszegény étrendek, éhezéses fogyókúrák (a testzsírt használja a szervezet), súlyos kalóriadeficit (anorexia) esetén jellemző. Ha nincs elegendő szénhidrátbevitel, akkor a kalóriák jelentős részét a zsiradékok adhatják, éhezés esetén pedig a zsírraktárakból átalakított a ketontestek. A zsírsavak inzulinrezisztenciát hozhatnak létre a vázizomzatban. A lipidek mint üzemanyagforrások, olyan metabolikus jeleket hozhatnak létre, amelyek gátolják a glükóz felhasználását a legfontosabb glikolitikus enzimek gátlásán keresztül. Az izomsejtek inzulin-rezisztensekké válnak, nő intramuszkuláris zsírraktár. A zsiradékok, zsírtestek, ketonok elérhető energiaként történő felhasználásának lehetővé tételével, azaz az anyagcsere teljes megváltozásával a paleó irodalmakban is egyetértenek: "Az izmaink néhány hét után kiválóan tudják hasznosítani szubmaximális terhelésnél, az acetil-koenzim A-vá alakító enzimek felszaporodása után, ezzel spórolni tudunk a piruvát (glükózlebontás) hasznosítással a citrát-ciklusnál. Izommunkánál a szabad zsírsavak a zsírszövetből, az izmok zsírraktáraiból (intramuszkuláris trigliceridek), és a plazma trigliceridjeiből jöhetnek." (Sáfrán Mihály: A paleón túl c. könyvéből, 291. oldal). Ezt az anyegcsereállapotot nevezzük ketózisnak. Ketózis jellemző a low carb étrendekre. Mj: A ketózis a természetben csak az éhezésre jellemző állapot. Még egy ragadozó, például egy nem éhező kutya is glükóz alapú energiagazdálkodással biztosítja a sejtjeinek az ellátását, a mája viszont a testtömegéhez, és még inkább a szénhidrátigényes agyához képest jóval nagyobb méretű, így adaptálódhatott a fehérje átalakításából adódó leterheltségre.

    Paleo étrend

    fotó: ©FreeImages.com/Pedro Simao

  3. Létezik egy harmadik vegyes anyagcsere is, amikor a szervezet az előző "két lovat egyszerre ülné meg", ilyenkor részleges inzulinrezisztencia alakul ki. Bármilyen meglepő, de valójában a nyugati étrenden élő társadalom jelentős része ilyen állapotban van, hiszen a viszonylag magas zsiradékbevitel miatt a szervezet glükóz toleranciája a bevitt zsiradékok mennyiségének függvényében romlik. Lovagolás ezen a dupla lovon, sajnos meglehetősen kockázatos, hiszen a részleges inzulinrezisztencia miatt az egy-egy alkalmi magasabb glükózbevitel (gyors felszívódású keményítő vagy szőlőcukor fogyasztásakor) akár nagyon magas vércukorválaszt is produkálhat, hiszen a sejtek "nagyot hallók" az inzulinra a részleges inzulinrezisztencia miatt, azaz nem reagálnak rá kellő mértékben. Az inzulinrezisztencia mértéke leginkább az étrendi zsiradékbevitel mérékétől függ. Negatív egészségügyi hatásainak mértéke genetikai okora is visszavezethető. Például a genetikai sajátosságaik miatt az Amerikai Egyesült Államokban élő indiánok tolerálják legkevésbé a zsiradékban gazdag nyugati étrendekre való áttérésüket, náluk a legmagasabb a civilizációs betegségek kialakulásának mértéke, de szinte minden nyugati étrenden élő valamilyen szinten már inzulinrezisztens.

Ezen vegyes energiaellátás egészségre gyakorolt látványosan rossz hatásai miatt tudtak elterjedni a szénhidrátszegény étrendek. Ha ugyanis inzulinrezisztensen szénhidrátokat fogyasztunk, akkor a vércukorszintünk magasra szökhet. Könnyű tehát magas zsiradékbevitel mellett a szénhidrátokat bűnösnek kikiáltani. Mára már valószínűsíthető, hogy inzulinrezisztenciát nem a szénhidrátok, hanem a zsiradékok okozzák, ugyan valóban a szénhidrátokra reagálunk ekkor rosszabbul. Az egészben az igazán nagy csavar, hogy alacsony zsiradékbevitel mellett általában nem okozna problémát a magas szénhidrátbevitel. A szénhidrátok zsiradékra és fehérjékre történő cserélése valóban csökkentheti a kiugró vércukorértékeket, de az emelkedett zsiradékbevitel tovább növeli a sejtek inzulin-rezisztenciáját, ami egy-egy félreevésből adódó rosszullétnél mutatkozik meg igazán. A újabb csavar, hogy ez abban erősíti meg a szénhidrátszegényen étkezőt, hogy a szénhidrátokat kell kerülnie.

Az általánosan elfogadott rossz étkezési szokások (ilyen a nyugati étrend), és a low carb étrendek miatt a társadalom majdnem egésze valamilyen értékben inzulinrezisztenciás lehet, de nem a jelenlegi referenciaértékek szerint, mert azok nagyon megengedők. Egészséges esetben az éhomi vércukorszint kellően alacsony (3,8-4,5) és még glükóz tolerancia teszt elvégzésekor is alig emelkedik (0,5-0,7 az emelkedés csupán),  nem lesz alacsonyabb a mért vércukorszint a teszt elvégzése során a kiindulásinál, és hamar visszaáll az kiindulási érték, mindehhez meglehetősen alacsonyabb szintű inzulinra lesz a szervezetünknek szüksége.

Tapasztalaink szerint a konzekvensen tartott 10-21%-os zsiradékbevitel alkalmas lehet a sejtek inzulinérzékenységének visszaállításában. Tapasztalatink szerint ennél magasabb bevitel esetén a sejtek inzulinérzkenyítése nem kezdődik meg. Ilyen bevitelt viszont csak komoly odafigyeléssel tudunk alkalmazni. Mj: A zsírszegényen összeállított húsevő diéták sem segítenek az inzulinérzékenység normalizálásában, mivel aminosavak fontos szerepet játszhatnak a perifériás inzulin érzékenység modulálásában, és szintén hozzájárulhatnak a 2-es típusú cukorbetegeknél megfigyelt inzulin-rezisztenciához.

A fruktózról fontos külön szót ejteni. A fruktóz anyagcseréjét nézve nem tekinthető szokásos értelemben szénhidrátnak, hanem a ketózok közé tartozik. Nagyobb mennyiségben fogyasztva valójában zsiradékként "viselkedik". Az inzulinszintre alig van hatással, a máj glikogénraktárainak feltöltése után a maradék leginkább trigliceridként végzi. Így nem véletlen, hogy a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup számos civilizációs betegségért felel, hasonlóan a sok zsiradék beviteléhez. A magas fruktóztartalmú étrend a 2. vagy 3. anyagcseretípust generálja az egyéb szénhidrátbevitel mennyiségétől függően. Sajnos paleó étrend pont a magas fruktóztartalmú, így nagyobb mennyiségben trigliceridként viselkedő szénhidrátforrásokat engedélyezi, mint az édes burgonya, sárgarépa, aszalványok, fruktózban gazdagabb gyümölcsök, az egyedüli nem tiltott keményítők a más keményítőforrásokhoz mérten méregdrága gesztenye és a cassava. Ráadásul ez utóbbiakkal problémák adódhatnak. A gesztenye sok esetben fertőzött hormonális hatásokkal bíró gombafajokkal (ezek a romlott szemek, amelyek a lisztekbe belekerülhetnek), a manióka pedig helytelen gyártás esetén mérgező amigdalint tartalmazhat. Mj: Többek ezen keményítőforrásak ára miatt lesz szélsőségesen ketogén a paleolit étrend, ugyanis alapélelmiszereknek kéne ezeket a "megengedett" keményítőforrásokat alkalmazni.

Az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy mikor tekinthető egy adott zsiradákbevitel már inzulinrezisztenciát fokozónak, okozónak. Minden olyan esetben, ha a sejtek inzulinrezisztensek maradnak. Például az inzulinrezisztencia esetén gyakran alkalmazott 150 g-os szénhidrátbevitel csak olyan magas zsiradék- és fehérjebevitellel kivitelezhető, ami ellehetetlenítheti a gyógyulást vagy sok esetben fokozhatja a betegséget, ugyan a szénhidrátcsökkentés és lassan felszívódó szénhidrátok preferálása miatt a kiugró vércukorérték eleinte csökkenhetnek, de a felreevések sokkal súlyosabb állapotokat hozhatnak létre, mint korábban. Mivel az inzulinrezisztencia az így javasolt étrend mellett általában fennáll és nem gyógyul, így a napi 150 g bevitel bőven vegyes anyagcserének minősül.

A paleó és ketogén, illetve egyéb low carb étrendek súlyosan fokozodó inzulinrezisztenciát okozhatnak, még olyanok esetén is, akik ezt a betegséget az étrend előtt maximum hírből ismerték. Én is ezek táborát növeltem. Ezen étrendek alatt kialakuló súlyos inzulinrezisztencia csak egyetlen jól kézzelfogható mellékhatásuk.

Miért van mérhető vércukorszintje egy 2. típusú anyagcserén, azaz szénhidrátszegény étrenden élő embernek?

A fenti anyagcseretípusokat szándékosan csak az izomsejtekre írtam, hiszen a szervezetünkben számos sejt van, amely teljesen vagy részlegesen igényli a glükózt, mint energiaforrást. Ilyen az agy, az emésztés, a máj, stb., így a szervezet számára létfontosságú, hogy fenntartson egy állandó vércukorszintet, és glükózhiány esetén megakadályozza azon sejtek vércukorfelvételét, amelyek más energiahordozókból, például ketonokból is eléldegélnek. Ezt úgy biztosítja, hogy az izomsejtekben kialakítja a közel teljes vagy részleges inzulinrezisztenciát. Ha nincs elegendő szénhidrátbevitel a kellő energia fedezésére, akkor szükség esetén elbontja a szervezet fehérjeforrásait (pl. az izmokat). Nem csoda tehát az sem, hogy egy nem napi szinten sportoló jelentős izomvesztést tapasztalhat az alacsony szénhidrát-tartalmú étrendek alkalmazásakor.

Fiziológiásnak tekinthető a szénhidrátszegény és nyugati étrendek esetén kialakuló inzulinrezisztencia?

Eleinte egészen biztosan. Mindaddig tekinthető valami fiziológiásnak, amíg teljesen és károsodás nélkül visszafordítható a kialakult állapot.

Low carbos körökben elterjedt tévhit, hogy az általuk fiziológiásnak hitt inzulinrezisztenciából 3 nap 150 g-os szénhidrátbevitellel ki lehet jönni. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy több éves ketózis vagy paleó étrend után számos esetben még fél év után sem reagálnak teljesen egészségesen a szénhidrátbevitelre azok, akik korábban azt hitték, hogy pont a szénhidrátszegény étrendjükkel tesznek jót magukkal, ugyan valóban óriási lehet a javulás következetesen betartott Okos Étrend mellett. A kialakult kísérőbetegségeik, pl. pajzsmirigy-alulműködés pedig csak évek alatt javulhat jelentősebb mértékben, akkor is, ha fokozatos javulás már az elejétől tapasztalható.

Ráadásul az ilyen hirtelen, egy napon belül 150 g-ra emelt szénhidrátbevitel rendkívül magas vércukorértékeket produkálhat. A szervezet adaptálódott a zsiradék alapú energiaellátásra, az ilyen hirtelen váltásokra reagálni nem tud kellő gyorsasággal.

Mi történik szénhidrátmegvonáskor?

A tartósan magas kortizolszint a „csendes gyilkos”

Amikor a szervezetet stressz éri akkor az egy "harcolj vagy menekülj" (üss vagy fuss) válasszal reagál. Stresszhormonokat enged a vérbe, mint például az adrenalin (epinephrine), norepinephrine és kortizol.

Az alacsony szénhidrátbevitel és az éhezés hasonló hormonális válaszokat produkál. A létfontosságú szervek energiaellátásnak akadozása súlyos stressz a szervezet számára. A stresszhelyzet miatt megnövekedett bizonyos stresszhormonszintek létrehozzák a többi nem létfontosságú és ketonokból is eléldegélő sejt inzulinrezisztenciáját, ezzel blokkolva vagy lassítva a vércukor felvételét a rendelkezésre álló glükóz függvényében. A szervezet mindkét esetben leginkább a kortizol nevű stresszhormonnal igyekszik a sejtek vércukorfelvételét megakadályozni, így védi meg a szénhidrátigényes létfontosságú szervek energiaellátását.

Például az agy kellő vércukorszint hiányában először görcsrohammal reagálna, majd pedig beállna az agyhalál, így a szervezet elsődleges célja az izomsejtek vércukorfelvételének blokkolása, csökkentése, ha nem áll rendelkezésre elegendő glükóz.

A mitokondrium az energia előállításában és annak elraktározásában szerepet játszó sejtszervecske. A tartós fokozott zsírbevitel (vagy éhezés, fogyókúrák, anorexia) esetén a mitokondiumok membránjának struktúrája megváltozik és így funkciójuk is zavart szenved. Ezt mitochondriális stressznek is nevezhetjük (Mitochondrial dysfunction, insulin resistance, and type 2 diabetes mellitus, Abdul-Ghani, DeFronzo RA. 2008). A sejtek felszínén lévő inzulinreceptorok down-regulációja indul meg és a down-reguláció mértéke határozza meg az adott sejt inzulinrezisztenciáját.

Minden inzulinrezisztenciában szenvedő beteg ezt a folyamatot a bőrén is megérezheti, hiszen magas szénhidráttartalmú étkezés esetén a vércukorszint az egészséges emberekhez képest jóval nagyobb mértékben megnő, a magas vércukorszintre a hasnyálmirigy magas inzulinválasszal reagál, a részlegesen inzulinrezisztens sejtek az aktív inzulinreceptoraik számának függvényében lassabban reagálnak erre, így jóval több inzulin kerül a vérbe, mint egyébként szükséges lenne, végül a próbálkozás hipoglikémiával zárulhat, mert a magas inzulinszint a még aktív receptorokkal lassan, de ráveszi a sejteket a vércukorszintet az inzulinszintnek megfelelő kiürítésére, és a többlet inzulin miatt ez túlzott vércukor-csökkenést eredményez. Nem véletlen, hogy paleós körökben a félre evéseknek gyakran súlyos mellékhatásai vannak, ez már súlyos glükózintoleranciát jelent.

Hipoglikémiás tünetek:

  • Éhség: hirtelen jelentkező farkaséhség.
  • Gyengeség, szédülés, látászavar, kettőslátás.
  • Zavartság, idegesség, szorongás.
  • Fázásérzet, nyirkos bőr, verejtékezés: akár még hőségben is.
  • Fejfájás, heves szívdobogás.

Általában 3,0 mmol/l vércukorszint esetáén alakulnak ki ezek a tünetek, de súlyosabb inzulinrezisztencia esetén 7 mmol/l körüli érték esetén is tapasztalhatunk hasonló tüneteket.

Civilizációnk legnagyobb stresszora jelenleg a helytelen magas zsír- és fehérjetartalmú étrendből adódó étrendi stressz.

 

Ha a kortizolszint túl magas lesz, elkezdenek ellenállni a sejtek hormonreceptorai a hormonoknak, így ugyanazon hormonszint mellett hormonhiányos tünetek alakulhatnak ki. Ez az ellenállás érint minden hormonreceptort érint nem csupán az inzulint: a progeszteront, ösztrogéneket, tesztoszteront, a pajzsmirigyhormonokat és a kortizolt magát is, így a meddőségi problémák, korai menopausa, cukorbetegség hátterében is meghúzódik a tartósan magas kortizolszint.

Közvetlen lehet az összefüggés a magas kortizolszint és az ösztrogén túlsúly között. Ha a mellékvesék kortizolból már nem tudnak kellő mennyiséget termelni,  gyakorlatilag a kortizol "ellopja" más hormonoktól azokat a prekurzorokat, amik más fontos fiatalító hormonok előállításához szükségesek , pl. DHEA, pregnenolone (->progeszteron). Ha a kortizolszint tartósan emelkedett, akkor a progeszteron szint csökken, ráadásul a kortizol "versenyez" bizonyos közös receptorokon a progeszteronnal. Túlélési vagy stresszállapotban nők esetén a tesztoszteronszint is megnő, így érthető a PCOS és a fokozott szőrösödés súlyosbodása is.

Tartósan magas kortizolszint a pajzsmirigyre is közvetlenül hat, gátolja a a T4 átalakítását T3-má és növeli a T4 átalakítását az blokkoló hatású rT3-má. Ennek az az oka, hogy a nem megfelelő tápanyag ellátás arra kényszeríti a szervezetet, hogy az anyagcserét lassítsa, így mentheti meg önmagát az éhenhalástól. Így az alacsony szénhidrát tartalmú étrend kiváltója lehet a pajzsmirigy alulműködésnek is.

Az említett kortizol hatására az aktív pajzsmirigyhormonok szintje is csökken, de például a kortizol, adrenalin, noradrenalin a sejtek inzulinérzékenységét egyaránt ronthatja. Mj: Nem véletlen tehát, hogy az inzulinrezisztencia (vagy cukorbetegség), leptinrezisztencia és a pajzsmirigy-alulműködés gyakran együtt jelentkezik.

Én a Paleó étrenden eleinte a normálisnak számító 2000 kalória körüli energiát vittem, de néhány hónapon elkezdtem hájasodni, heti edzés mellett romlott a testkompozícióm, így lejjebb vittem a bevitelt. Ez így ment szépen tovább lejjebb és lejjebb. Ha nem csökkentettem volna a bevitelem, akkor elvesztettem volna a normális testsúlyomat. A folyamat vége egy 900-1000 kcal-ás bevitel lett, ami nagyon rémisztő a maga nemében. Ezzel a bevitellel nem voltam sovány, sőt magasabb súlyom volt, mint addig bármikor. Utólag már tudom, hogy azonnal lépnem kellett volna, amikor azonos kalóriabevitel mellett alacsony szénhidrát tartalmú étrendnél elkezdtem hízni. Ez lett volna a legfőbb jele annak, hogy ideje azt az étrendet mihamarabb abbahagyni.

Az így lelassult anyagcsere kis energiabevitellel is beéri, közben romlik a bőr kinézete, hamarabb ráncosodik, lassul a sérülések gyógyulása, lassul a lábadozás, lassul vagy megszűnik az izomfejlődés, az illető enerválttá és motiválatlanná válik. Nekem az tűnt fel low carb étrend mellett, hogy a nyári színemet még két hónappal később is láttam, holott korábban egy hónap alatt "lekopott" minden barnaság. Ez pont a bőrsejtek megújulásának lassulását jelzi. Ez azért elég ijesztő, ha tudjuk, hogy ezen múlik a fiatalos kinézetünk.

A pajzsmirigy, illetve az anyagcsere gyorsításáról a Hizlaló fogyókúrák c. cikkben írtam bővebben.

Egy átmeneti éhezés is, vagy hosszabban tartott szénhidrátszegény étrend genetikai változásokat okozhat a szervezeten belül, így növelheti a jövőbeli hízékonysági hajlamot.

A tartósan magas kortizol továbbá elnyomja és gyengíti az immunrendszert (hasonlóan, mintha valaki szteroidos gyulladáscsökkentőt szedne), és szerepet játszik a vérnyomás és a kardiovaszkuláris funkciók regulálásában. Megnövelheti a vérnyomást, a vércukrot, gátolhatja a felfogóképességet, keményíti az artériákat, megnöveli a zsír eltározását, főként a gyomortájékon, csökkentheti a növekedési hormont és a tesztoszteron képződést, okozhat oszteoporosist (csontritkulást), és izomgyengülést, gátolhatja a proteinszintézist, csökkenti a bőr kollagén tartalmát és a kollagén képződést, és végül kapcsolatba hozható az abnormális ACTH szinttel és a depresszióval. A tartós immunszupresszió pedig az autoimmun-betegségek kialaklulásának kedvez.

A tartósan magas kortizolszint egyik jellemző tünete lehet továbbá, hogy a sebek túlpigmentálva és lassan gyógyulnak. Az adreno-corticotropic hormont (ACTH) serkenti a mellékvese működését a kortizol termelésére. Ha a mellékvese már fárad, azaz nem tud kellő mennyiségű kortizolt termelni, akkor magas lesz az ACTH szint. Az MSH-nak (melanocita stimuláló hormon, a melanociták felelnek a pigmentáltságért) és az ACTH-nak azonos prekurzormolekulájuk, azaz, ha egyik mennyisége magas, akkor a másiké is az lesz, így kialakul a túlpigmentáltság, ez öregségi foltokban is jelentkezik.

A tartósan megnövekedett kortizol szint megrongálja az agy hippokampusz sejtjeit és ezzel a memóriát és a tanulási képességeket is. A stressz okozta tartós alvászavar vagy álmatlanság akár 50%-kal is megnövelheti a kortizol szintet. Ezek a neurotranszmitterek, a kedélyreguláló hormonok csökkenését okozza, ami viszont depressziót válthat ki. Csökkent felfogóképesség, irányíthatatlan érzelmek, szegényes ítélőképesség és logika. Lényegében megszakad a kapcsolat az amigdala és a homloklebeny között, ami a racionális gondolkozásért és döntéshozatalért felelős. Az agy MRI mintázata olyanná válik, mint a pszichotikus embereké. Ezek az állapotok a leptin szint csökkenését vagy leptin rezisztenciát is okozhatják, ami viszont elhízáshoz vezethet.

A "kajanáci" kifejezést egy magánlevélben olvastam egy segítségkérőtől, aki ezt magára írta, hogy a szeretteire ilyen formában erőlteti rá az étrendjét és ők ugye érthető okból ellenkeznek. A tartósan magas kortizolszintből adódó racionális gondolkodásban történt csorbák, kialakult depresszió, kényszeresség, tanulási képességekben történt változások felismerése csak komoly önismerettel lehetséges. Az éhező aggyal jóval intoleránsabbak lehetünk és folyton másokat kritizálhatunk, nem tudunk igazán örülni az élet apró szépségeinek, nem tudunk ellazulni, a vita- és stressztűrőképességünk is jelentősen csökkenhet.
 
Az Okos Étrendi csoportomban a 1-es típusú anyagcserére való áttérés után a legtöbben arról számoltak be, hogy jóval jobban viselik az életük krízis helyzeteit (szakítások, szerettük halála, stb.), a vitákban "jól vizsgázik az idegrendszerük", csökken az ezotériára a fogékonyságuk, racionálisabban gondolkodnak, és egyesek "elbúcsúztak a korábbi csípős nyelvüktől" is és ami a legfontosabb, nem akarnak mindenkit áttéríteni a saját étrendünkre, toleránsabbak a másságra, jobban tudják a saját érdekeiket védeni.
 
Persze Okos Étrendi makrók tartásánál is előfordulhat irracionális gondolkodás, de ez jellemzően azokat érinti, akik valamiért szándékosan éheztetik magukat, azaz jóval kevesebb kalóriát visznek be a szükségesnél, illetve azokat, akiknek a korábbi alacsony szénhidrátbevitelből adódó inzulinrezisztencia okoz viselkedési zavart. Az éhezés és a low carb étrendek ugyanúgy növelik a kortizolszintet, így hasonló mellékhatásokkal kell számolni.

A tartósan magas kortizolszintből adódó oxidatív stressz továbbá sejtkárosodáshoz, DNS károsodáshoz, korai öregedéshez és halálhoz is vezethet. A sejtöregedést a DNS telomerei irányítják, ezek a kromoszómák végein találhatók. Ahogy korosodunk a telomerek is rövidülnek, a stressz növeli az oxidatív gyökök mennyiségét, így a telomereket is oxidálja.

A magas kortizolszint az alábbi vitaminok és ásványi anyagok ürülését és hiányát, illetve szintjének felborulását okozza a vesék kiválasztásának fokozódása miatt: karnitin, B-komplex, C-vitamin és D-vitamin, folsav, vas, kalcium, magnézium, foszfor, kálium, nátrium, szelén, mangán és cink.

A hosszútávú és intenzív stressz, kombinálva alvászavarral vagy kialvatlansággal vesefájdalmakat, makrominerális elégtelenségeket (a vese túlstimulálása miatt) és sav-alapú zavarokat okozhat, ami depresszióban, delíriumban, hallucinációkban, ízületi fájdalmakban, és szívelégtelenségben nyilvánulhat meg. Makrominerális és sav-alapú zavarok okozhatják a tompaságot, magas vérnyomást, éjszakai görcsöket, izomgörcsöket, további kialvatlanságot, asztmát, krónikus emésztési zavarokat, köhögési rohamokat, vízvisszatartást (vizesedést a nyirokrendszer működésnek ellehetetlenítésével), beeső szemeket, visszereket, PCOS-t, arthritist, megmagyarázhatatlan émelygést és hányást, menstruációs problémákat, alacsony vérnyomást, migrénes fejfájásokat, székrekedést, hasmenést, nyelési problémákat, gyors véralvadást és prostatist. A hajhullás és a körömvékonyság/törékenység is ide sorolható tünetek. Az ilyen stresszt nevezik a "Csendes Gyilkosnak".

További referenciák:

Fontos megjegyezni, hogy a pajzsmirigyfunkció lassulása mellett egy idő után a kortizolszint is nagyon alacsony lehet. Ezt sokan tévesen mellékvese fáradtságnak nevezik, pedig valójában a pajzsmirigy alulműködés egyik mellékhatása. Ez már egy előrehaladottabb, súlyosabb állapota a pajzsmirigy-alulműködésnek.

A low carb étrendek okozta vesszőfutásnak még korántsincs vége.

Alvászavarok és keményítők hiánya

Miért fontosak a keményítők a megfelelő alvásban? A triptofán és az elágazó láncú aminosavak ugyanazon transzporteren osztoznak a vér-agy gáton. Ha valaki szénhidrátot eszik, akkor ezek az aminosavak mind betöltődnek az izmokba (ha nem inzulinrezisztensek a sejtek), a triptofán viszont nem. Így a triptofán szabadon és nagy mennyiségben kerülhet be az agyba, hiszen nem kell versenyezzen az átjutásért más aminosavakkal.

A triptofán olyan anyagoknak az élőanyaga, ami nyugtatólag hat a szervezetre. Ilyen például a szerotonin és a melatonin is. Elegendő szerotonin, melatonin hiányában az idegrendszer működése ellehetetlenedik, alvászavar alakul ki. A témáról bővebben Az alvászavar okai és kezelése c. cikkemben olvashatsz.

Sebgyógyulás lassulása low carb étrendek esetén

A strukturális glikoproteinek szintézise és a protein glükoziláció növeli a glükóz szükségletet, így a low carb étrendet folytatók esetén lassulhat a sebgyógyulás és a traumákból való felépülés, nem csupán a kortizolszint kollangénképzésre gyakorolt hatásai miatt.

Mi a baj az édesítőkkel és a legtöbb cukoralkohollal?

Minden inzulinszintet önmagában befolyásoló édesítő (akár cukoralkohol, akár egyéb) potenciális veszélyforrás a tejsavas és metabolikus acidózis kialakulásának lehetősége miatt. Ezt ugyanis a túl alacsony vércukorszint kiválthatja, ezért low carb diéták kapcsán ennek különösen nagy a kockázata. Sajnos ennek ellenére ezeket javasolják paleó étrend esetén.

Omega3 olajok

Paleó étrendek esetén szintén ajánlás az omega3 nagyobb mennyiségű bevitele. Az omega3 zsiradékok is immunelnyomó hatásúak. Ennek köszönhető, hogy omega3 szedésekor eleinte komoly javulást is elérhetsz gyulladások kezelésében, de hosszabb távon a korábban említett hatásokkal kell számolnod, így bizonyos idő elteltével az omega3 segítségével látszólag gyógyított betegségek tünetei visszatérnek.

A többszörösen telítetlen omega3 zsírsavakban számos törékeny kettős kötés található. A magas zsiradéktartalmú étrend kortizolszint növekedése során ezek a törékeny zsírsavak oxidálódnak, mert a tartósan magas kortizolszint oxidatív gyökök képződését segíti elő. Az omega3 zsírsavak fogyasztása elősegíti a kálcium-oxalát kövek képződését kb. annyira, mint az oxalát tartalmú élelmiszereké. Minél telítetlenebb egy zsírsav annál könnyebben oxidálódik ez mind szervezeten belül, mind kívül igaz és ezt a tartósan magas kortizolszint kifejezetten előmozdítja. Nagyobb mennyiségű fogyasztása nem javasolt.

Szükséges a fehérjék bizonyos szintű korlátozása?

A paleó étrend általában fehérje és zsír alapú. Az igf-1 szintet növelő élelmiszerek bizonyítottan öregítő hatásúak és elősegítik a rákos sejtek szaporodását is. A fehérjék metionin és lizin tartalmuktól függően hatnak az igf-1 szintre. Az állati fehérjék szinte mindegyike komolyabb igf-1 emelkedést okoz, de a veszélyessége nyilván függ a napi beviteltől. A legrosszabbak a vörös húsok.

A 150 g napi fehérjebevitel egy extra 1-3 g / nap húgysav kiválasztást jelent, ez az érték egy átlagembernél 0,6 g/nap. A magas fehérjebevitel alacsony szénhidrátbevitel mellett a vesekőképződésben és a köszvényben is komoly rizikófaktor, erre még rájön az oxalátok képződése is, ami szintén jellemzi a magas fehérjebevitelt. A fehérjetúlevés "célszervei" az ízületek, az erek fala, az idegrendszer, a vese, a máj, a szaporodás szervei és az immunrendszer. Azon gyerekek akik magas fehérjetartalmú ketogén diétát tartanak 6 évig a vesekő előfordulási aránya már 25%.

Hamis állítás, hogy a magas fehérjebevitel nem okoz köszvényt low carb diéták mellett, az erről szóló cikk perdöntő tanulmánya http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/10873964 azt írja, hogy a kísérleti alanyok 1600 kcal energiabeviteléből 40% szénhidrát volt, ami ugye 640 kcal, ami pedig komplex szénhidrát volt, azaz keményítő. Ennyi már bőségesen elegendő a magas fehérjetartalom miatti toxicitás kiküszöbölésére. Erre alapozni egy ilyen állítást merész ötlet. Ez a tanulmány pont azt erősíti meg, hogy a magas fehérjebevitel esetén az összetett szénhidrátok védő hatással bírnak. 640 kcal összetett szénhidrát bevitele nem valósul meg paleó étrend mellett.

C-vitamin pocsékolás és az alacsony szénhidrátbevitel

A hibásan kivitelezett alacsony szénhidráttartalmú diéták sokkal magasabb C-vitamin bevitelt igényelnek. A túl alacsony inzulinszint miatt az oxidált C-vitamin nem újrahasznosítható és ezért jóval több C-vitamin bevitelre lesz szükség ilyen esetekben.

Például a fertőzésekre adott immunválaszt reaktív oxigén gyököket generál, ez oxidálja a C-vitamint azaz eltávolítja hidrogénatomot C-vitaminból, DHA keletkezik, de az egész szervezet működése közben még egészségesen is folyamatosan alakul át a C-vitamin oxidált C-vitaminná.

A DHA-t vissza lehet fordítani C-vitaminná, de csak sejteken belül és ezt glükóz transzporterek viszik a sejtekbe. Így az inzulin és az inzulinérzékenység ezt közvetlenül befolyásolja. A vesekő 500-szor gyakoribb az oldschool ketogén diéta kapcsán és a kalcium-oxalát kövek 50-szer gyakoribbak (a magyar paleósok jelentős része szélsőségesen ketogén arányokkal táplálkozik és nem tud róla). Ez megint összefüggésben áll két tényezővel: a túlzott húsfogyasztással és a túl alacsony szénhidrát bevitel miatti magas kortizolszinttel. A magasabb C-vitamin bevitel indokolt mindenképpen lehet low carb diéták esetén, különösen, ha nincs elegendő szénhidrátbevitel a fiziológiás kortizolszinthez.

Ha a DHA nem visszaforgatható, akkor lebomlik. Bomlástermékek: oxalát, CO2 és az L-erythrulose. Súlyosabb fertőzés esetén akár 100 g/nap szintet is elérheti az a C-vitamin felhasználás. A oxidatív stressz, a sérülés vagy a rák esetén, könnyen választ ki több gramm oxalátot naponta a szervezet.

Minden zsiradékokban gazdagabb étrend az inzulinrezisztencia miatt pocsékolja a C-vitamint és elősegíti az oxalát kövek képződését, hiszen a glükóztraszporterek optimálisan csak inzulinérzékeny sejtekben működnek kifogástalanul.

Utószó

Ha low carb étrendet folytatsz, akkor önmagadaért tegyél meg annyit, hogy figyeled a szervezeted válaszait és probléma esetén eszedbe jut ez az írás.

Csak a cikk megosztásával juthat el másokhoz az információ. Kérlek ne feledkezz meg ennek jelentőségéről.

Ha meg akarod ismerni az Okos Étrendet, mint gyógyítási és egészségmegőrzési módszert és szívesen barátkoznál hasonló érdeklődésű emberekkel, akkor várlak az Okos Étrendi csoportomba.

Laczkovich Hegedüs Eszter

A cikk jogvédelem alatt áll

A cikk és a weboldalon álló tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak. Másolása, felhasználása, sokszorosítása, nyilvánosságra hozatala csak a szerző hozzájárulásával és a forrás feltüntetésével lehetséges. Ha szeretnéd közzétenni a látottakat, kérlek írásban fordulj a kapcsolat link alatt a szerzőhöz, ahol tüntesd fel, hol és milyen formában szeretnéd a tartalmat felhasználni. A szerző, ha úgy gondolja saját mérlegelés után írásbeli engedélyt adhat. Minden jogtalan felhasználó ellen élünk a jogorvoslat lehetőségével.

© Minden jog fenntartva. Copyright by www.zoldhaz.info

Tipp: A cikkekben ajánlott táplálék-kiegészítőket az IHerb oldaláról rendelem. Minőségben és a szállításban is nagyon megbízhatóak, olcsók. Az NSR764 kód érvényesítésével 5% kedvezményt kaphatsz az első vásárlás végösszegéből. Ha támogatni szeretnéd vagy a munkámat, cikkeimet kellően értékesnek találod, akkor iHerb vásárlásaidnál a kosárban lévő kiírás (Discount valid for first time customers only) ellenére később se feledkezz meg az NSR764 kódról. Ez az egyetlen motivációm. Köszönöm, ha figyelemmel vagy rám. A rendelésről és a vámhatárokról az IHerb rendelés vám nélkül és ingyenes szállítással c. írásomban olvashatsz.

Ha bármilyen betegségben szenvedsz, akkor a táplálék-kiegészítők szedése előtt mindképpen kérd ki az orvosod véleményét és legyél figyelemmel arra, hogy az egyéni sajátosságok miatt esetleg másképp reagálsz rájuk. Minden esetben figyeld a szervezeted reakcióit, így egyszerre többet soha ne vezess be az étrendedbe. Ha többet szednél, akkor egymás után pár napos eltéréssel kezd el a szedésüket.

 

 
 

Így támogathatsz pénz nélkül árván maradt kis állatokat

Fogadj örökbe

Itt az idő az örökbefogadásra! Hogy miért?

  1. Soha többé nem leszel egyedül.
  2. Bizonyított tény, hogy a kutyák jelenlétében rengeteg súlyos betegség sokkal könnyebben gyógyul.
  3. Szőrös kis társad a legszomorúbb időszakokban is vidámságot hoz.
  4. A kutyások sokkal többet mozognak a sétáltatások és kirándulások miatt, így egészségesebben élnek.
  5. Szélesebb baráti körre lehet szert tenni, mert a kutyások összejárnak.
  6. Könnyebb párra találni, ha nem a gép előtt ülsz. Már a kutya megléte is egy jó indok az ismerkedésre.
  7. Felelős állattartóként felkészülhetsz a gyereknevelésre, a gyerekeid is sokkal felelősségteljesebb felnőtté válnak egy kutya mellett.
  8. A kutyád feltétel nélkül fog szeretni és soha nem beszél vissza. :) A cikk folytatása

Okos bőr- és hajápolás, azaz hogyan (t)együk magunkat széppé

Szépítő étrend

Bőrünk és hajunk megjelenése leginkább az általános egészségi állapotunkat tükrözi vissza, így számos tényező hatással van rá. Nem mindegy hogyan étkezünk, hogyan működik a pajzsmirigyünk, milyen a vérkeringésünk, milyen állapotban van a májunk és a veséink, illetve táplálékkiegészítőket fogyasztunk, milyen kozmetikumokat használunk és nem utolsó sorban az, hogy milyen korúak vagyunk. Mindenesetre korunktól függetlenül kihozhatjuk magunkból a legtöbbet. Nézzük milyen eszközökhöz érdemes folyamodnunk!  A cikk folytatása


 

Kipróbált receptek környezetbarát tisztítószerek készítéséhez

Ökotisztítás

Próbáld meg a lehető legkevesebb kárt okozni léteddel a természetnek és az élőlényeknek! – ez a „nem ártás” filozófiája. Mindezt könnyen és olcsón megvalósíthatod a tisztítószerek területén is.  A cikk folytatása

Pajzsmirigy-megbetegedések okai és oki kezelésük

Jódozott só

A tüneti kezelésen alapuló orvosi protokolltól való eltéréshez a betegnek is lépéseket kell tennie az életmódjának megváltoztatásában, de sajnos a legtöbb esetben a páciens hozzáállásából hiányzik ehhez a kellő motiváció, így az orvosi gyakorlat leginkább a tüneti kezelésen alapul. Így van ez a leggyakoribb pajzsmirigy-megbetegedések esetén is. A cikk folytatása


Az almaecet nem hatékony a fogyás elősegítésében

Az almaecet nem hatékony

Az Carol S. Johnston szerint az ecetsav úgy tűnik, hogy tényleg zavarhatja a keményítőmolekulákat lebontó enzimeket. Ez bármilyen típusú ecettel, például bor-, gránátalma ecettel vagy akár fehér desztillált ecettel is kiváltható, nincs kiemelkedő szerepe az almaecetnek. Minden esetben az ecetsav (acetic acid) tartalom felelős ezért.  A cikk folytatása

A szénhidrátszegény étrendek mellékhatásai

A magas zsiradékbevitel és az éhezés hasonló hormonális válaszokat produkál, ugyanis a szervezet mindkét esetben a kortizol nevű stresszhormonnal igyekszik a sejtek vércukorfelvételét megakadályozni, így védi meg a szénhidrátigényes létfontosságú szervek energiaellátását. Például az agy kellő vércukorszint hiányában először görcsrohammal reagál, majd pedig beáll az agyhalál, így a szervezet elsődleges célja az izomsejtek vércukorfelvételének blokkolása, ha nem áll rendelkezésre elegendő glükóz. A cikk folytatása


A legtöbb divatos méregtelenítő eljárás veszélyes is lehet

Méregtelenítés

Manapság a „méregtelenítés” divatját éljük. Sokféle praktikát olvashatunk a témában az ezt népszerűsítő oldalakon, de legtöbb eljárás sajnos hatástalan, sőt gyakran egyenesen káros.

A legfőbb méregtelenítő szerveink a májunk és a veséink, így leginkább azok a méregtelenítő technikák segítenék szervezetünket a káros anyagok eltávolításában, amelyek ezen szervek munkáját támogatják, ez pedig véletlenül sem azt jelenti, hogy esetleg túl is stimulálják. Sok esetben méregtelenítésként hirdetik azokat a módszereket, ahol hashajtással vagy a vese túlzott vizeletkiválasztásra kényszerítésével próbálnak eredményeket elérni. Cikk folytatása