Ekvilibrium és szintrópia

Mivel számos életmóddal és életvezetéssel kapcsolatos cikket publikálok, így fontosnak éreztem, hogy a motivációimba, az értékrendembe és a világhoz való viszonyulásomba is bepillantást nyújtsak ezen írás közzétételével.

Egész életünkre, sőt az élethosszunkra is hatással lesz, hogy kinek a tanácsait fogadjuk meg, azaz, hogy kit tartunk hitelesnek, így fontos alaposan megvizsgálni, hogy az illető rászolgál-e a fokozott figyelmünkre.

Ígérem, hogy cikk végére az izgalmak fokozódni fognak, így érdemes lehet elolvasni.

Az információ korában a tudatlanság választás.

Ez valóban így van?

Internet1 és internet2 kora

Volt valaha az internet1- nevezzük így ezt az első korszakot - amikor nem volt social média, és nem voltak blogok sem. Ekkor volt a kereső, jobb híján leginkább a Google, és ha valamilyen információhoz hozzá akartunk jutni, elég volt csak bepötyögnünk az adott témába vágó keresőszavakat, és könnyedén releváns tartalomhoz jutottunk. Ekkor a tévinformációk mennyisége sokkal kisebb arányú volt.

Lassan beköszöntött az internet2 időszámítása, megjelentek a különféle közösségi médiumok, a blogok gombamódon szaporodni kezdtek, laikusok számára könnyen legyárthatóvá váltak a weboldalak, így a tartalmak mennyiségének bővülése magával hozta az információk minőségének hígulását is. Az emberek továbbra is releváns tartalmat keresnek, de a keresők már egyre kisebb eséllyel adtak ilyen találatot, ráadásul a Facebook térhódításával a többség a social média által nyújtott hírfolyam alapján tájékozódik, ahol viszont a tévinformációk száma még nagyobb arányú.

Sokasodnak a félelmeinkre alapozó weboldalak és cikkek is, például tudatosan eltitkolt orvosságokról, szándékosan hibás, betegítő orvosi ajánlásokról (étrendekről), politikai csúsztatásokról, konteókról. Mindegyikre jellemző, hogy leginkább az érzelmekre hatnak. Készülhetnek ezek jövedelemszerzési, befolyásolási, illetve klikkvadász céllal, de előfordult, hogy csak egy-egy szuggesztív elméből kipattant elképzelés terjedésének vagyunk tanúi. Megfelelő csomagolásban ezek sokak számára hitelesnek tűnhetnek.

Nem kell feltétlenül butának lenni ahhoz, hogy felüljön valaki, mert az ember „a megerősítés keresése” gondolkodási sémáját aknázzák ki a végletekig. Amikor el akarjuk dönteni, hogy igaz-e, helyes-e, amit gondolunk, akkor hajlamosabbak vagyunk megerősítő információkat keresni, mint cáfoló, gyengítő bizonyítékokat, pont ezért számos elmélkedő beállítódásút is elkaphat a gépszíj.

Ne legyen elég ahhoz, hogy valakit hitelesnek gondolj az, hogy másokat hülyének, rossz szándékúnak állít be, vagy az, hogy összeesküvéssel bélyegzi meg a hivatalos tudományos állásfoglalásokat, illetve az, hogy az „eltitkolt” kifejezést használja! Ez manipuláció. Érdemes ilyen esetekben azonnal résen lenni.

Egy-egy titok megőrzéséhez ugyanis nagyon sok embert kéne beavatni, és azokat ennek megóvására rávenni. Például a rákot gyógyító gyógyszer eltitkolása esetén a nagy gyógyszergyártóknak körülbelül 714 ezer embert kéne erre rábírni. Ráadásul minden kutatót logikátlannak és bábnak gondolni is merész feltételezés, erre is számos példát látunk.

Rettenthetetlen hülyék kora jő.
Pojácák vagy gazemberek? Is-is.
Egyszerre félem és röhögöm általlátni:
a szikla óhatatlan visszafelé görög.

-  Petri György  -

Tanulni és informálódni csak a megfelelő helyről, és csak az alapoktól érdemes. Mára már nehézkesebb egy-egy tudományterületen az alapszintű, azaz a megvezetések kivédésre alkalmas jártasság megszerzése a túlzott redundancia (a felesleges információk), a rossz keresőszók alkalmazása, a keresőkopciók ismeretének hiánya, és a nagy mennyiségű tévinformáció miatt, nem beszélve az előbb említett befolyásolási szándék felismerésének hiányától. Az információ kora helyett a tévinformációk korában élünk tehát.

Óriási előnye viszont az internet ilyen térhódításának, hogy valóban nagy mennyiségű tudásanyag és kutatás érhető el, amire az emberiség történelmében ezidáig nem volt még példa, ráadásul ez gyorsan és folyamatosan bővül. Aki akar, most valóban ingyen tanulhat.

Nekem ez a rengeteg ingyen elérhető kutatás maga a Kánaán, mert szabadon hódolhatok a kedvenc hobbimnak, a tanulásnak. Érdemes tanulásra használni ezt a fantasztikus lehetőséget, megfelelő alaptudással rendelkezve ugyanis hihetetlen önfejlesztésre adhat alkalmat. A helyes, illetve helytelen döntéstől leginkább a megszerzett tudás választ el valakit. Számomra pedig fontos, hogy segítséget nyújtsak a tévinformációs sztrádáról való kihajtáshoz.

Persze a Facebook sem az ördögtől való, így senkinek ne az legyen az első dolga, hogy törli magát a sok megvezetés miatt. A közösségi médiában lehetőség van hiteles oldalak és csoportok követésére, így a legtöbben megvédhetik magukat a félrevezetéstől. A kamuoldalak mutatását le lehet tiltani, kis önképzéssel pedig elsajátítható annak felismerése, hogy mikor próbálnak minket manipulálni, így ezekre a cikkekre rá sem kattintunk.

A Facebookban sokkal nagyobb lehetőség rejlik annál, minthogy az ismerőseink, családtagjaink - gyakran a saját életüket jobbnak mutató - képeit nézegessük, életbölcseleteket posztoljunk és olvassunk, vagy a kedvenc zenekaraink turnéit kövessük figyelemmel. Lehetőségünk van információk és gondolataink megosztásával formálni a körülöttünk élő emberek gondolkodását, segíthetjük őket a megosztott információkkal, alkalomadtán pedig tömegeket tudunk mozgósítani egy-egy jó ügy érdekében, így olyan irányba terelgethetjük a világot, amilyet valóban látni szeretnénk. Minden egyes lájkkal vagy megosztással az ember szavaz valami mellett. Szerintem azok is voksolnak, akik semmilyen megosztással vagy lájkkal nem élnek, hiszen nem mozdítanak elő semmit. Szerintem érdemes a minőségi tartalmakat lájkolni, megosztani, így ráadásul csökkenthető a tévinformációk relatív mennyisége is.

Az igényes internethasználat csírái egyre inkább kibontakozóban vannak, lassacskán elértük a tévinformációs mélypontot. Ha pedig csak távolról szemléljük az eseményeket, és magunkban vagy hangosan morgolódunk, azzal nem segítjük elő a fejlődést.

A nagy változások kezdetben lehetetlennek, utólag pedig elkerülhetetlennek látszanak.

- Bob Hunter -

Kár, hogy kevesen látják az elején.

Mindenki azon van, hogy változtasson a világon, de senki nem gondol arra, hogy megváltoztassa magát.

- Lev Tolsztoj -

Tényleg szinte mindenki kifelé mutogat, pedig valójában a változás az önmagunknak feltett kérdésekkel kezdődik. Aki pedig jobbá akarja tenni a világot, annak először önmagával kell kezdenie.

Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.

- Teréz Anya -

Az egyszemélyes tettek is számítanak, a pozitív változások ugyanis csak így indulhatnak meg.

Tudós beállítódásúnak lenni pedig nem más, mint a pozitív változtatások reményében szenvedélyesen keresni az igazságot. De létezik ilyen egyáltalán?

A végső igazság keresésének illúziója

Megismeritek majd az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket. (Jn 8,32)

Megismerhetjük egyáltalán?

Szerintem az emberi elme nagyon korlátozott és behatárolt. Így soha nem lesz képes már csak az adott időbeli létezése, dimenziói, a valóságról való leképzésének hiányosságai, és érzékelésének behatároltsága miatt mindent tudni. Néhány logikusnak tűnő következtetést odabiggyesztünk, és máris tudjuk vagy leginkább azt hisszük, hogy megtaláltuk az igazságot.

Erről jut eszembe egy vicc, ami jól mutatja a téves következtetésekből adódó problémákat: annak a valószínűsége, hogy valakivel autóbaleset történik, arányos azzal, amilyen sok időt az utakon tölt. Tehát, ha gyorsan hajtasz, kevesebb időt töltesz a kocsiban, kisebb az esélye a karambolnak. Az autóbalesetek egyharmadát okozzák az ittas vezetők, a kétharmadát pedig a józanok. Összefoglalva: legbiztonságosabb, ha részegen és nagyon gyorsan vezetsz.

A leírtakból talán kiderül, amit gondolok: senki nem lehet a végső igazság birtokában még egy-egy látszólag jól körülírható dologgal kapcsolatban sem, ráadásul óriási tévedés és önámítás, ámítás önmagunkat tévedhetetlennek hinni, mutatni.

A végső igazsághoz szükségünk lenne az összes az adott vizsgált dologra közvetlenül ható befolyásoló tényező felismerésére, ezek adataira, hatásmechanizmusára. Ha csak egyetlen (vagy néhány) nézőpontot veszünk figyelembe, akkor pont úgy vagyunk, mint azok a lovak, akik szemellenzőt viselnek, csak azt látják ami az orruk előtt van.

Persze semmi akadálya az igazság keresésének, ha valaki tisztában van azzal, hogy soha nem lehet majd a birtokában, és azzal is, hogy a jól átlátható részigazságokból összeállítható egész nem csupán ezek halmaza. Továbbá eleve érdemesebb azzal az előfeltételezéssel élnünk, hogy tévedhetünk, sőt célszerű valószínűsíteni ezt.

Ahhoz, hogy helyes, helyesebb következtetésekre jussunk, az első és legfontosabb dolog az, hogy ne bonyolítsuk túl a gondolkodásmódunkat. Occam borotvája filozófiai elv szerint az adott jelenséget egyformán jól leíró magyarázat közül azt érdemes választani, amelyik az egyszerűbb. Talán nem meglepő módon az esetek többségében így helytállóbb konzekvenciát tudunk levonni. Persze sokan használják szélsőséges leegyszerűsítésekhez ezt az elvet, így mint mindenben, ebben sem érdemes a logikát mellőző túlzásokba esni.

Az igazságkeresés útja valódi plaszticitást igényel. Erre a legtöbben képtelenek, sőt egyenesen elítélendőnek tartják, ha a hipotézisek, azaz „az igazságnak vélt feltevések” az új tapasztalatok miatt változnak. A változás elkerülhetetlen, és csak még nagyobb szenvedésnek teszi ki önmagát az, aki ezt az általánosan tapasztalható tényt elveti. A változás tagadása nem túlélési stratégia, a struccpolitika sem véletlenül nem válik be.

Szerintem tehát az előbbi idézettel kiemelt abszolút igazság is beszűkítheti a gondolkodásmódunkat. Ha ragaszkodunk a vélt igazságainkhoz, akkor ahelyett, hogy szabadok lennénk, röghöz köthetjük magunkat, mert félő, hogy gyakran csak igazságnak minősített téves hipotéziseinktől nem tágítunk.

A világos látáshoz néha elegendő a nézőpont megváltoztatása.

- Antoine de Saint-Exupéry -

Ez szerintem az intelligencia egyik legmagasabb foka, de sajnos nagyon kevesen képesek rá.

Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.

- Charles Darwin -

A fejlődés alapja pedig a folytonos és szenvedélyes kutatás, az igazságnak vélt hipotézisek elvetése, megváltoztatása mellett.

Szenvedélyes kutatás

Soha ne kételkedj abban, hogy egy gondolatokkal teli, elkötelezett emberekből álló kis csoport megváltoztathatja a világot. Valójában ez az egyetlen működő módszer.
- Margaret Meed -

Egyesek csak azt tudják rólam, hogy komoly tudásanyag birtokában vagyok, meglehetősen realista, már-már túl tudományos beállítódással. Sokan annyit tudnak rólam, hogy vigyázok magamra, szívesen segítek másoknak, követek egy bizonyos étrendet, valamint próbálok kevesebb kárt okozni a létemmel a természetnek. Szeretem az állatokat, időnként húzogatom az egyéb étrendi irányzatok vezetőinek bajszát azzal, hogy nem értek velük egyet.

Mások, akik kicsit jobban ismernek, tudják, hogy a dolgok mélyebb megértése motivál. Ez egyszerűen abból adódik, hogy bizonyos tudásanyag elsajátítása után már olyan kérdések is megválaszolásra kerülhetnek, amire ez idáig gyakran csak misztikus, vallási vagy ezoterikus magyarázatokat adtak, sok esetben esetleg azt sem. A világban ez mindig így volt, elég csak "az istenek által szórt villámokra" gondolni. Ennek tudatában jobb kétkedve fogadni a misztikusnak látszó jelenségek ezoterikus magyarázatait, ugyanis sokkal valószínűbb, hogy egy még fel nem fedezett, tudományosan is megmagyarázható jelenségekkel állunk szemben, illetve sok esetben csupán megtévesztéssel.

Persze a megszerzett információkból levonható következtetéseket megértetni sokszor már nem olyan könnyű másokkal, így sokszor csak a felszín kapargatása marad.

Nem is tudom, miért annyira vonzó számomra az új dolgok megismerése, tényleg nem. Néha elmélázom ezen. Szerintem minden tudós beállítódású ember valamilyen hasonló megszállottságot érez a világ megismerése iránt. Nem vagyok ebben nagyon különleges, de általában a hasonló szelleműek értik meg, hogy micsoda örömöt jelent egy-egy logikai kapcsolat felismerése, sőt a régi "igazságok" kidobása is.

Az új ismeret megszerzésekor mindig mérlegre teszem a korábban megszerzett tudással, hogy egyáltalán beilleszthető-e, illetve kell-e változást eszközölnöm a korábbi hipotéziseimben a beillesztés érdekében.

Persze az egész életvitelemben is megjelenik egy bizonyos fokú mérlegelés. Érdemes talán erről is írnom kicsit.

Minden, amid van, birtokba vesz

A legtöbb ember látszólag örömét leli abban, ha külföldön nyaral, sok pénzt költ ruhákra, ékszerekre, drága autója van, nagy házban él, vagy a legdivatosabb ruhákban jár. Szerintem ezek csupán korunkban divatos dolgok, nem jelentenek valódi örömöket, a másoknak való megfelelés motiválhatja ezeket. Leginkább a társadalmi státusz kiépítését, fenntartását szolgálják, néha pedig figyelemelterelések az élet más problémáiról, esetleg csak az unaloműzést szolgálják.

Én ennél puritánabb vagyok, és nem valamilyen önfegyelmezés miatt. Az egyszerű életet kedvelem, az egyszerű dolgok is örömet okoznak, ezek jelentik számomra a szabadságot és a kényelmet. Az egyedüllétet nagyra értékelem, ekkor tudok számomra értékes időtöltéssel foglalkozni, mint például a tanulással. Ezért a barátaimra valószínűleg nem szánok annyi időt, ami manapság megszokott, nem szeretem például a szerintem időrabló csetelést sem. A szociális kapcsolatokba való túlzott időbefektetés szerintem sokszor ugyanúgy figyelemelterelés, mint a felesleges vásárolgatás.

A tárgyainknak (is) rabjai vagyunk. Egy szemlétes példával élve nem tudom elképzelni, hogy valaha medencés házam legyen, ugyanis elég átgondolnom, hogy a fenntartása és kiépítése mivel járna.

Költséges megépítése után biztosítani kell a megfelelő fertőtlenítést és pH értéket, ehhez folyamatosan vegyszerekkel kell ellátni, mindig tisztítani kell, a vízforgató pedig folyamatos áramköltséget jelent. A fenntartás költsége sem feltétlenül áll arányban azzal előnnyel, amivel jár a megléte, de az erre szánt időt is kidobásnak érzem, ráadásul a befektetéshez összegéhez mérten viszonylag hamar megunható, mint minden élvezetünket szolgáló kikapcsolódás.

Minden tárgy, amit megvásárolunk konkrétan az életünkre tör, és bizonyos esetekben jó nagy részt harap ki belőle magának időt és anyagiakat tekintve is. Még egy dísztárgy is időrabló az állandó törölgetési feladat miatt. Ha pedig ezért takarítót fizetünk, akkor arra költjük a másba is hasznosan befektethető pénzünket. Ezért minden esetben mérlegelni szoktam, hogy egy adott dologra szükségem van-e egyáltalán, beszerzéskor és később milyen áldozatokat kell hoznom a meglétéért. Így nekem leginkább időnyerő és életet könnyítő, praktikus tárgyaim vannak. Ezzel tudom azt biztosítani, hogy ne legyek ezek fogja, ez adja meg számomra azt a szabadságot és szabadidőt, amit olyan nagyra értékelek.

Minden tekintetben jellemez engem az általam egészséges pesszimizmusnak nevezett hozzáállás is. Szerintem a túlzott optimizmus az egyik leggyakoribb károsító emberi beállítódás. A dohányzás ártalmainak felmérésekor hajlamosak az emberek azt hinni, hogy szuperhősként problémák nélkül megúszhatják ezt a szokásukat, és a statisztika pont rájuk nem lesz érvényes. Az egészség védelmében is jobb kicsit pesszimistábban szemlélni magunkat, és nem a tökéltességet feltételezni. A helyes énvédő stratégia az, hogy nem csodalényként tekintünk magunkra, akinek semmi nem árt, hanem számításba vesszük azt, hogy esetleg mégsem a tökéletes génállományt örököltük felmenőinktől. Ezzel kevesen számolnak.

De egy randi esetén sem célszerű légvárakat építeni a másikról, mert a végén ebből nagy csalódás lesz, tökéletes emberek ugyanis nincsenek. A biztonsági öv bekapcsolásánál is érdemes figyelembe venni azt, hogy konkrétan arra szolgál, hogy statisztikai értelemben javítsa a túlélési esélyeinket. A korábban a viccben írt ittas vezetéssel és gyorshajtással kapcsolatban sem célravezető arra gondolni, hogy azért fogjuk megúszni ép bőrrel, mert ez általában így volt eddig. Az efféle alaptalan reménykedés és csuriba szorított ujjak nem okoznak statisztikai különbséget a minket ért rossz dolgok tekintetében.

A remény a szerencsejátékosok játékszenvedélyéhez hasonló motivációkon alapul. Ekkor is a túlzott optimizmus, a helytelenül felmért esélylatolgatás, és önnön isteni képességeink túlértékelése jellemző. Sokan hiszik magukat a szerencse lányainak és fiainak, ez leginkább abból adódik, hogy csak a jó eseményekre emlékszünk, a többit énvédelem miatt háttérbe szorítjuk. Hány tőzsdézőt és szerencsejátékost láttam már lelkesen sztorizgatni a bevételeiről, amikor rákérdeztem a veszteségeire, akkor hirtelen elkomorultak. Hát igen.

Az írásom vége felé pedig lassan értelmet nyer a cím is, aminek jelentése az eddigi mondandómban is megbújt kicsit.

Ekvilibrium

A szó jelentése egyensúly, egyensúlyi. Etimológiája szerint a latin aequilibrium, az aequus (egyenlő) és libra (mérleg egyensúly) szavak összetételéből keletkezett.

Az ekvilibrium egy rendszer olyan állapota, amelyben versengő hatások kiegyenlítődnek.

Az ember agyának sajátosságainak folytán kizárólag egy problémára és annak szűkebb körű megoldására törekszik, ez pont a gyógyászatban jelenthet óriási hátrányt. Ha orvoshoz kerülsz, mert például pajzsmirigy-alulműködési zavarod van, akkor egy életen át szedhető hormonnal oldják meg a problémát, a kezelés leginkább a tünetek csökkentését szolgálja. Érdemes tehát minden krónikus betegséget úgy tekinteni mint egy ekvilibriumot, olyan egyensúlyi állapotot, amit azért hoz létre a szervezet, hogy a külső hatásokat kiegyenlítse.

Sokszor látom azt, hogy a testünk ilyen krónikus betegségnek tűnő válaszait valamilyen helytelen működésként értékeli valaki, holott sokkal valószínűbb, hogy a hibás életvitel egyik következménye csupán. A testünk egy rendkívül bonyolult biokémiai hálózat, egyensúlyának fenntartása is komoly feladat, hiba a szervezetünket együgyűnek nézni.

A tüneteket okozó hatások, illetve ellenhatások felkutatásával a visszafordítható, de eddig gyógyíthatatlannak látszó betegségekre találhatunk oki kezelést. Ekkor nem csupán egy tünetet próbálunk eltüntetni, hanem a tünet kiváltóját keressük meg, iktatjuk ki, így optimális feltételek esetén végleges gyógyulás is elérhetünk.

Az emberi szervezet egy rendkívül bonyolult rendszer, így működésének felpásztázása nagyon jó szórakozás. Engem elsősorban ezért köt le, de elősegíti a rendszerszemléletű gondolkodásom fejlődését is, ami számomra nem egy utolsó szempont. Leginkább ezeknek köszönhető, hogy ennyit foglalkozom egészségügyi problémákkal is. A hipotézisek helyességének felmérésében nagy segítséget nyújt az Okos Étrend csoport. Nélküle valójában csak egy elméleti rendszert lehetne alkotni mindenféle valódi visszacsatolás nélkül. Számomra ez nem lenne túl vonzó lehetőség.

Szintrópia

A szó etimológiája szerint a görög szintrópia a syn (összetartó) és tropos (tendencia) szavak összetételéből keletkezett. Jelentését korántsem lehet egy szóval leírni, így nem véletlenül nem ezzel kezdtem.

A szóval ellentétes fogalomról persze sokat lehet hallani, ez nem más mint az entrópia. Mivel a természet részei vagyunk, így hat ránk az entrópia, azaz a rendetlenség növekedésének törvénye.

Nézzünk az entrópiára néhány példát:

  • Ha lekapcsoljuka fűtést a lakásban, akkor hamarosan kihűl, és a környezetével azonos hőmérsékletet vesz fel. Ahogy a megfőtt étel sem marad örökké meleg.

  • Amíg egy egyed él addig rendezetten helyezkednek el benne a molekulák, ionok, stb, a halál után viszont lehűl a testhőmérséklete, oszlásnak indul és hamarosan teljesen „beleolvad” a környezetébe.

1940-ben Luigi Fantappie olasz matematikus A fizikai és biológiai világ egységes elmélete (1942) az első tudományos körökben elismert publikáció, ami többek között szintrópiát veszi górcső alá. 1974-ben pedig Szentgyörgyi Albert javasolta újra a szintrópia elnevezést, elméletében az entrópia egy univerzális "erő", amely miatt a szervezett formák fokozatosan szétesnek alacsonyabb és alacsonyabb szerveződési szintre. A szintrópia feltételezi, hogy létezik az ellenkező erő, erő ami nem más, mint az élet, ami eléri az egyre magasabb szerveződési szinten a rendet és a dinamikus harmóniát, rámutatva arra, hogy az entrópia törvénye, valamilyen okból úgy tűnik, nem érvényesül az élő rendszerekben magukban, és a környezetükben sem, hiszen az élő rendszerek ezt módosítják, újrarendezik.

Az élet a szintrópia, és a szintrópia maga a "teremtési" folyamat. Az élő szervezetek képesek "teremteni", azaz az entrópia ellen tenni. Már egy ház felépítése, vagy a hódok által készített gát mind-mind hat az entrópia ellen, amint az élő szervezet elhagyja a területet az terület az enyészeté lesz, a módosulások eltűnnek, a gát elúszik, az épület összedől. Az entrópia szimbolikusan tehát maga a pusztulás, amelyre akár vektoros mennyiségként is tekinthetünk.

Talán ez a pár példa is szemléltette, hogy az élet milyen fantasztikus és megfoghatatlan fizikai szemmel, elég, ha arra gondolunk csupán, hogy jó döntésekkel sokkal tovább élhetünk, rosszakkal pedig rövidíthetjük az életet. Közvetlenül a gondolataink, a külső hatások, az olvasott cikkek, az életfilozófiánk által hatunk az entrópiára, és nem kizárólag a sajátunkra, az egész környezetünkére.

Ha le akarom egyszerűsíteni: a „gonosz erők” az entrópiát támogatják, a „pozitívak”, pedig az ellentétét, a szintrópiát. Persze ez már filozófia kérdés, de érdemes kicsit elgondolkozni rajta. Feltehetjük magunknak a kérdést: amikor cigit gyújtunk vagy részegen tivornyázunk a haverokkal, veszekedünk a szeretteinkkel, hatalmat gyakorolunk felettük, akkor melyik „oldalt” erősítjük. Ha gőzerővel hajtjuk magunkat és másokat a sír felé, akkor az entrópiának dolgozunk, akkor hamarosan egybeolvadunk a környezetünkkel. Ez szimpla tény viszont, nem filozófia.

Ha a Földi életet tekintjük, akkor is érdemes figyelmet szentelni a felborult ekvilibriumnak. Jelen társadalmunk entrópián alapul, és egyre növekvő sebességgel pusztítja önmagát, az egész élővilágot, illetve a bolygó létfenntartó képességét is kockáztatja. Hamarosan mindenképpen bekövetkezik az ekvilibrium (a kiegyenlítődés), ennek vagy aláveti önszántából magát a társadalom, vagy önnön pusztulását (is) okozhatja.

Érdemes az életünket úgy szervezni tehát, hogy a természettel egyensúlyi állapotba kerüljünk. Azaz ne okozzunk pusztulást vagy felesleges erőforrás-felhasználást (szén-dioxid vagy metán lábnyomot) a meggondolatlan vásárlásainkkal, étrendünkkel, vagy például csak a "szórakozásunkat" szolgáló repülőutakkal. Érdemes továbbá kímélni az egészségünket, csökkenteni, elhagyni az ezt károsító szokásainkat. Így a fenntartható ekvilibriumot és szintrópiát szolgálhatjuk.

Az általam vezetett Okos Étrend sem véletlenül olyan, amilyen. Fenntartható forrásból származó, olcsón előállítható, leginkább növényi alapanyagokat használ, mérsékelt húsfogyasztásssal vagy húsmentesen, magas keményítőbevitellel, alacsony zsiradékbevitellel. Így az egészségvédelmen kívül az étrendből származó ökológiai lábnyom ésszerű minimalizálása is létrejön.

Megfelelő étrendi döntésekkel nem csupán önmagunkon segíthetünk, hanem a minket körülvevő állat- és növényvilágon is. Minden olyan táplálkozási forma, ami túlzott erőforrás-igényű, éhezéshez vezethet a szegényebb országokban, továbbá feleslegesen növeli az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Amikor a változás szelei fújnak, a kétkedők falakat húznak föl, az optimisták pedig vitorlákat.
- Ismeretlen -

A falak nem bírják az túl erős szeleket, kár melózni, vagy ha mégis, akkor onnan már nem lehet kilátni többé, és egy rossz pillanatban maga alá temethet. Én ugyan nem az optimisták, hanem a racionalisták vagy még inkább a realisták kifejezést használtam volna az idézet írója helyében.

Ha nem vetjük alá magunkat a szükséges változtatásoknak, akkor az emberiség entrópiája sokkal hamarabb következik be, mint várnánk. Velünk párhuzamosan sok faj pusztulását okozzuk, nem csupán a saját létünk a tét. Itt sem segít önmagában a csuriba szorított ujj, az imák vagy az alaptalan reménykedés...

Zárógondolat

Van bennem egy - nem akarom ezt irányító- vagy vezérlőerőnek hívni - ez egyszerűen egy mag, ez egyszerűen az, amit teszek. Nem egy bizonyos helyen található. Ez csak egy szenvedély, ami túl mutat a kimondhatón. Nincsenek rá szavak. Ez egyszerűen csak van. Csak van. Már nagyon hosszú ideje. Nem tudom megmondani, hogy pontosan mikor kezdődött. Valamikor akkor történhetett, amikor tudtam, hogy lenni kell valami többnek is. Ez az egyetlen út, amin járok. Ez az egyetlen út. Ez az egyetlen dolog, amit tudok, és amit akarok ebben a pillanatban. Ez az egyetlen dolog. Úgy értem vagyok, aki vagyok!

Laczkovich Hegedüs Eszter​

A cikkek és a weboldalon álló tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak. Másolása, felhasználása, sokszorosítása, nyilvánosságra hozatala csak a szerző hozzájárulásával, és a forrás feltüntetésével lehetséges. Ilyen esetben kérlek írásban fordulj a kapcsolat link alatt a szerzőhöz, ahol tüntesd fel, hol és milyen formában szeretnéd a tartalmat felhasználni. Ha úgy gondolja a szerző, akkor saját mérlegelés után írásbeli engedélyt adhat. Minden jogtalan felhasználó ellen élünk a jogorvoslat lehetőségével.

 A megosztásoknak nagyon örülök, mert csak így van lehetőség arra, hogy elterjednek az itteni információk. Ezeket nagyon köszönöm.

© Minden jog fenntartva. Copyright by www.zoldhaz.info

 
 

Így támogathatsz pénz nélkül árván maradt kis állatokat

Fogadj örökbe

Itt az idő az örökbefogadásra! Hogy miért?

  1. Soha többé nem leszel egyedül.
  2. Bizonyított tény, hogy a kutyák jelenlétében rengeteg súlyos betegség sokkal könnyebben gyógyul.
  3. Szőrös kis társad a legszomorúbb időszakokban is vidámságot hoz.
  4. A kutyások sokkal többet mozognak a sétáltatások és kirándulások miatt, így egészségesebben élnek.
  5. Szélesebb baráti körre lehet szert tenni, mert a kutyások összejárnak.
  6. Könnyebb párra találni, ha nem a gép előtt ülsz. Már a kutya megléte is egy jó indok az ismerkedésre.
  7. Felelős állattartóként felkészülhetsz a gyereknevelésre, a gyerekeid is sokkal felelősségteljesebb felnőtté válnak egy kutya mellett.
  8. A kutyád feltétel nélkül fog szeretni és soha nem beszél vissza. :) A cikk folytatása

Okos bőr- és hajápolás, azaz hogyan (t)együk magunkat széppé

Szépítő étrend

Bőrünk és hajunk megjelenése leginkább az általános egészségi állapotunkat tükrözi vissza, így számos tényező hatással van rá. Nem mindegy hogyan étkezünk, hogyan működik a pajzsmirigyünk, milyen a vérkeringésünk, milyen állapotban van a májunk és a veséink, illetve táplálékkiegészítőket fogyasztunk, milyen kozmetikumokat használunk és nem utolsó sorban az, hogy milyen korúak vagyunk. Mindenesetre korunktól függetlenül kihozhatjuk magunkból a legtöbbet. Nézzük milyen eszközökhöz érdemes folyamodnunk!  A cikk folytatása


 

Kipróbált receptek környezetbarát tisztítószerek készítéséhez

Ökotisztítás

Próbáld meg a lehető legkevesebb kárt okozni léteddel a természetnek és az élőlényeknek! – ez a „nem ártás” filozófiája. Mindezt könnyen és olcsón megvalósíthatod a tisztítószerek területén is.  A cikk folytatása

Pajzsmirigy-megbetegedések okai és oki kezelésük

Jódozott só

A tüneti kezelésen alapuló orvosi protokolltól való eltéréshez a betegnek is lépéseket kell tennie az életmódjának megváltoztatásában, de sajnos a legtöbb esetben a páciens hozzáállásából hiányzik ehhez a kellő motiváció, így az orvosi gyakorlat leginkább a tüneti kezelésen alapul. Így van ez a leggyakoribb pajzsmirigy-megbetegedések esetén is. A cikk folytatása


Az almaecet nem hatékony a fogyás elősegítésében

Az almaecet nem hatékony

Az Carol S. Johnston szerint az ecetsav úgy tűnik, hogy tényleg zavarhatja a keményítőmolekulákat lebontó enzimeket. Ez bármilyen típusú ecettel, például bor-, gránátalma ecettel vagy akár fehér desztillált ecettel is kiváltható, nincs kiemelkedő szerepe az almaecetnek. Minden esetben az ecetsav (acetic acid) tartalom felelős ezért.  A cikk folytatása

A szénhidrátszegény étrendek mellékhatásai

A magas zsiradékbevitel és az éhezés hasonló hormonális válaszokat produkál, ugyanis a szervezet mindkét esetben a kortizol nevű stresszhormonnal igyekszik a sejtek vércukorfelvételét megakadályozni, így védi meg a szénhidrátigényes létfontosságú szervek energiaellátását. Például az agy kellő vércukorszint hiányában először görcsrohammal reagál, majd pedig beáll az agyhalál, így a szervezet elsődleges célja az izomsejtek vércukorfelvételének blokkolása, ha nem áll rendelkezésre elegendő glükóz. A cikk folytatása


A legtöbb divatos méregtelenítő eljárás veszélyes is lehet

Méregtelenítés

Manapság a „méregtelenítés” divatját éljük. Sokféle praktikát olvashatunk a témában az ezt népszerűsítő oldalakon, de legtöbb eljárás sajnos hatástalan, sőt gyakran egyenesen káros.

A legfőbb méregtelenítő szerveink a májunk és a veséink, így leginkább azok a méregtelenítő technikák segítenék szervezetünket a káros anyagok eltávolításában, amelyek ezen szervek munkáját támogatják, ez pedig véletlenül sem azt jelenti, hogy esetleg túl is stimulálják. Sok esetben méregtelenítésként hirdetik azokat a módszereket, ahol hashajtással vagy a vese túlzott vizeletkiválasztásra kényszerítésével próbálnak eredményeket elérni. Cikk folytatása